Átalakította a kormány a finanszírozást, kutatók sokasága fog állás nélkül maradni

Néhány héttel ezelőtt hozták nyilvánosságra, hogy a kormány totálisan átalakítja a hazai tudományfinanszírozás rendszerét. Sok kutató szerint ezt érdemi konzultáció nem előzte meg. Felszámolták az eddigi legfontosabb pályázati forrásnak számító Otkát, és helyébe a Nemzeti kutatási kiválósági program – és a Nobel-díjas fizikus, Krausz Ferenc – lépett. A változások megemésztésére alig egy hónapot hagytak a kutatóknak, akik megélhetése sokszor kizárólag attól függ, hogy sikeresen tudnak-e pályázni. Sokuk azonban biztosan állás nélkül marad, hiszen a támogatható projektek számát drasztikusan lecsökkentették.

Az Országos tudományos kutatási alapprogramok (Otka) a magyar tudományfinanszírozási rendszer sarokköve volt majdnem négy évtizeden keresztül. 1986-ban hozták létre, és bár mindig voltak kritikusai, egészen mostanáig biztosította a hazai alapkutatás fennmaradásához szükséges minimális pénzügyi forrásokat. A programot 2014 óta irányító Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (Nkfih) május 14-én jelentette be, hogy praktikusan felszámolja az Otkát, és egy teljesen új rendszert vezet be helyette. Mindezt úgy, hogy az idei pályázatok beadási határideje június közepe. Létrejött tehát a Nemzeti kutatási kiválósági program (Nkkp), amely külsőségeiben az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázati rendszerére hasonlít, és a pletykák szerint (bár erről hivatalosan vajmi keveset lehet tudni) szinte kizárólag Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus fejéből pattant ki.

Az új rendszer az Nkfih szerint számos szempontból hatékonyabb és korszerűbb lesz a réginél. A teljes keretösszeget jelentősen, negyven százalékkal megemelték a tavalyihoz képest, így idén összesen 19 milliárd forintra pályázhatnak a kutatók 2–4 éves kutatási projektjeikre. Az egy projektre kapható pénz is többszörösére emelkedett: míg korábban az Otkában maximum 48 millió forintot lehetett kérni, most akár 100-200 millió forint sem elképzelhetetlen. Az új rendszer hangsúlyosan a nemzetközi porondon is életképes kiváló kutatásokat priorizálja: a korábbinál sokkal erőteljesebben támaszkodik a külföldi kutatók véleményére, és a végső támogatási javaslatot az ország néhány vezető tudósából álló héttagú Kutatási Kiválósági Tanács (KKT) állítja össze, amit maga Krausz Ferenc vezet.

Számos kutatót kerestünk meg a napokban, és a véleményüket kérdeztük az új rendszerről. Többen közülük sok éve részt vesznek a beadott pályázatok minősítésében. Az ország közhangulata ismeretében korántsem meglepő, hogy senki sem kívánt névvel nyilatkozni, sőt voltak olyanok is, akik név nélkül sem akartak (mertek) véleményt nyilvánítani. Hiszen mindenki tudja, hogy az odaítélt támogatásoktól akár teljes kutatócsoportok állása, sok kutató családjának megélhetése függ. Az egyik kutató szerint „tudományos öngyilkosság most szót emelni bármi ellen”. A kiszolgáltatottságot pedig csak erősíti, hogy az új rendszer döntéshozatala a válaszoló kutatók nagy többsége szerint sokkal központosítottabbá, átláthatatlanabbá (vagyis potenciálisan önkényesebbé) vált.

• „Részt vettem egy tájékoztatón. Láttam a többi résztvevőn, hogy ugyanúgy sokkolják őket a hallottak, mint engem.”
• Sokkal kevesebb kutató juthat az új rendszerben támogatáshoz.
• „Karikó Katalin életpályájából semmilyen tanulságot nem vontak le”

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap június 20-ig kapható 2024/24. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!