Strand- és vízi élet 1944-ben

Milyen a légitámadás a Balatonnál? Egészen más, mint Budapesten. Ahogy a Pesti Hírlapban 1944 júliusában Baky Marica újságírónő fogalmazott: „nincs bérház, pince, az ember úgy érzi: a borzalom bizonyosan elkerüli majd ezt a szép tájat. Csak ül egy padon, vagy éjszaka, ha felhangzik a sziréna undorító visítása, csendesen a másik oldalára fordul. Hallja a motorbúgást, valahol a tó felett ott vonulnak az ellenséges gépek, messze a túlpartról hangosan tiltakoznak az ágyúk”.

Aki tud, költözzön el Budapestről – hirdették a lapok tavasz óta. Az 1944. április 3-ától rendszeressé váló bombázások miatt a tanévet is idő előtt lezárták, a diákok, ha tehették, anyai felügyelet alatt vidékre mentek. Az apa a városban maradt dolgozni. Az áprilisban és májusban a tóhoz költözők joggal feltételezték, hogy mivel a Balatonon katonai célpontok, nagyobb városok nincsenek, ezért jóval kevesebb légitámadásra lehet majd számítani, mint odahaza. Igazuk lett: a nyugati szövetségesek nem vesztegettek sok bombát a tó környékére, útjuk azonban érintette a vidéket: a Balaton hatalmas felülete biztos tájékozódási pontot jelentett a repülőknek. A legnehezebb helyzetben a vízen közlekedők voltak. Riadó esetén – ha szélcsend alakult ki – a tó közepén le kellett vonni a vitorlát, nehogy magukra vonják az angolszász vadászgépek figyelmét.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 11-ig kapható 2024/27. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!