Ma még nem

A nő úgy érezte, hogy mindjárt elpattan egy ér az agyában. Harmadik hete járt be a tableten a férje chatfiókjába, mindig csütörtökön, vacsorafőzés közben, mert ilyenkor vitte a férje a gyereket az edzésre. A fiók feltörése a gyerek születési évének beütését jelentette, nem is várt ennél bonyolultabbat attól, aki minden január másodikán újra megkérdezi: „Ugye idén még nem volt születésnapod?”

Eddig semmi sem akadt a horgára. Az ismerősökkel egymásnak küldözgetett provokatív újságcikkek, bornírt közéleti szájszaggatás. Politikailag inkorrekt eszmecserék a haverokkal. Mindennap 11.45-kor üzenetváltás a férje és a munkatársnője között, hogy a csibefalóba menjenek ebédelni, vagy a vietnámi büféből hozzanak pho levest. A nő néha csak unalmában lépett be, hogy megtudja, mi lett az aznapi tépelődés eredménye. De most, rögvest azután, hogy a férje slusszkulcsot lóbálva jókedvűen lépett ki a kora őszi vasárnap reggelbe, ő pedig hasonló derűvel a mai piknikre szánt téliszalámis szendvicsek készítésén kezdett szorgoskodni, a kolléganőtől új üzenet érkezett.