Hogyan épített médiabirodalmat a Fidesz Erdélyben? – Simicska-patthelyzet

Cikksorozatunk első részét ott fejeztük be, hogy a Liszkay Gábor irányította, budapesti bejegyzésű Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány a politika felől érkező kérésre többségi tulajdont szerzett több erdélyi médiaorgánumban, letéve az alapjait egy alakuló romániai magyar sajtóbirodalomnak.

2012-ben járunk ekkor, a második Fidesz-kormány (az első kétharmadnak köszönhetően) hatalmas átalakításokba kezd, nincs idő apró-cseprő kérdésekkel foglalkozni. Emiatt maradnak hoppon az Erdélyi Magyar Néppárthoz tartozó politikusok: megbízható forrásokból úgy tudjuk, mivel Liszkay nem kapott konkrét utasítást Orbán Viktortól arra vonatkozóan, hogy Tőkést és köreit kell a formálódó határon túli sajtóbirodalom minden elemével támogatni, hiába próbálkoztak nála a politikusok a négy székelyföldi napilap „barátságosabbá” tételéért, kérésük nem talált meghallgatásra. Orbán pedig minden nyáron elintézte a választ annyival Tusnádfürdőn: Liszkay a felelős ezért, őt kell zargatni. Valószínűleg mindketten úgy gondolták: a nagyváradi Tőkésnek legyen elég az ott szerkesztett hetilap (az Erdélyi Napló, amelynek főszerkesztését a püspök volt sajtósa kapta meg), az országos terjesztésű Krónikába és a székelyföldi hírlapokba nem kap beleszólási lehetőséget.

• Hogyan vezette Liszkay Gábor az erdélyi médiabirodalmat?
• Miként „nehezítette meg” a helyzetet Simicska Lajos?
• Hogy került képbe Demeter Szilárd?