Meghaladni Szent Istvánt?

Szabó Magda nagyszerű történelmi drámájában – Az a szép, fényes nap (1975) – Géza fejedelem és fia, a megkeresztelésre készülő Vajk fájdalmas, áthidalhatatlan konfliktusba kerülnek egymással. A fejedelem a fiktív történet szerint felfedi titkát örökösének: csak színleli a Nyugattal való kiegyezést, a kereszténység átvételét. A hátrafelé nyilazó magyar sztyeppei harcmodorra emlékeztető terve szerint a kalandozások kifulladása miatt végrehajtott politikai fordulat csak időleges. Ha a Nyugat praktikáit békében kitanultuk, ha megerősödik az ország, újra támadunk, irány az óceán.

A keresztségben az István nevet kapó Vajk elutasítja a mestertervet; az ő hite nem megjátszás, belső meggyőződés táplálja. A mű címe egy pogány magyar énekre utal; az ősi hitet belül őrző törzsfők, a kalandozó hadjáratok veteránjai folyamatosan emlékeztetnek a szőnyeg alá söpört múltra, a meghasonlott magyar lélekre. Talán nem erőltetett a keresztény magyar államot megalapító Szent István királyunk ünnepe után, ha a Szabó Magda által a régmúltba helyezett dilemmát a mai korra próbáljuk rávetíteni. Mintha nem találná a magyarság a helyét a nyugati világban, értékközösségben, ahova az 1989–90-es fordulattal csatlakozott (visszatért). Ennek csak egy extrém megnyilvánulása a kormánypárti egyensajtóban megjelent írás, amely a Szent István-i választás meghaladását, a Kína vezette világrendbe való betagolódást ajánlja nekünk, magyaroknak. Latin betűk helyett a távolabbi jövőben kínai írásjeleket.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 29-ig kapható 2024/34. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!