Meghasonlott magyar kereszténység

Kőkeményen keresztény kormányzatunk megint megünnepelte Szent István ürügyén – önmagát. Önmagát, a kormányzati propagandagépezet formálta „keresztény Magyarországot”, „magyar kereszténységet” – a szellemi zagyvalékot, amelynek vajmi kevés köze van a krisztusi tanításhoz és a józan észhez.

Néhány nappal a szent király ünnepe előtt tartották a Kurultájt, amelyen Kövér László tudatta a magyar nemzettel, hogy a mai Nyugat a cancel culture híve, „feladatuk, hogy minden létező emberi különbözőséget természetellenes módon felhasználva szembefordítsák egymással a fehér embert a feketével, a nyugatit a keletivel, a férfit a nővel, a fiatalt az időssel, a keresztényt a muszlimmal”. Igaz magyar tehát visszacsapó íjat használ, szereti a muszlimokat, és nyereg alatt puhítja a mobiltelefont.

Ópusztaszeren – Szent István ünnepére! – sikerült fölállítani Attila hun király ötméteres kőszobrát. Ki más adhatta volna át, mint Kásler Miklós, a magyar egészségügy szétzüllesztéséért elévülhetetlen felelősséget viselő orvos, aki miniszteri posztját leginkább történészi nézeteinek érvényesítésére használta fel.