Miért nyugdíjazta a népszerű győri plébánost a püspöke, Veres András?

Vihar egy pohár vízben – mondanák kívülállók a győri püspök és egyik papja közti csörtéről hallván. Röviden arról van szó, hogy Benkovich Ferenc győri plébánost – mivel betöltötte a korhatárt (ami egyháziaknál a 75. születésnap) – nyugdíjazta a püspöke, Veres András. Ez szóra sem volna érdemes, ám vannak bizonyos körülmények, amelyek különlegessé teszik ezt a döntést.

Benkovich Ferencet 1970-ben szentelték pappá, és párját ritkítóan eredményes pályát futott be. A püspöki titkárságon működve kitanulta a kádári rezsim működését, és az 1980-as években pazar bátorsággal és szellemességgel lakótelepi templomot és plébániát alapított, illetve épített, méghozzá döntően „társadalmi munkával”, azaz a hívek közösségével. Akkoriban szó sem lehetett állami támogatásról, Ferenc atya viszont kicselezte az állami gáncsokat. Az építő lendület a rendszerváltozás után új irányokat vett: lett tizenkét évfolyamos iskola (az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont), kollégium, óvoda, alapfokú művészeti intézmény, továbbá idős otthon (kettő is) és egyéb kiegészítő ez-az, például lelkigyakorlatos ház, gyümölcsös. Ferenc atya nem volt szívbajos, és tettrekészsége, agilitása vonzotta a szintén aktív katolikusokat, köztük mindenféle szakembert. A nagy gründolási lázban keletkezett alapítvány (kettő is) – s ezeknek a tulajdonlása, magyarán a pénzek fölötti rendelkezés joga most a kérdés.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 22-ig kapható 2024/33. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!