Mondhat nemet egy színész, amikor az arcát karaktergyilkossághoz használnák?

Mit tehet egy színész, ha lejárató propagandafilmben való közremkűödésre kérik fel? El kell játszania mindent, vagy mondhat nemet is, amikor az arcát, a művészetét karaktergyilkossághoz kívánják eszközként felhasználni? Az Elk*rtuk című film felerősíti ezeket a magyar színház- és filmtörténetből jól ismert kérdéseket.

Dobrev Klára = Klára. Hann Endre = Endre stb. Az ElkXrtukat gyártó Megafilm honlapja világosan közli és fényképekkel is illusztrálja: szerep és létező személy azonos. A kedves néző ne tekintse fikciónak, amit a vásznon lát, hanem higgye el: így volt, bizony így volt szó szerint. A hatalmat kiszolgáló, cinikus Hann Endre támogatta a gonosz, hatalomőrült Dobrev Klárát, amikor az rá akarta uszítani a rendőrséget machiavellisztikus okokból a békés fideszes felvonulókra. (Közben Szilvásy György embereket raboltatott el.)

Politikai krimi? „Művészfilm”? Politikai thriller? Nem az. Akárhogyan is nézzük, ez bizony vaskos karaktergyilkossági kísérlet. A lejáratás, a karaktergyilkosság természete szerint hazugságon, rágalmakon alapul. A filmmel elsősorban tehát nem esztétikai gondjaink akadhatnak.

• Van vagy nincs morális felelőssége egy színészek a filmen, a színpadon? Megvizsgáltuk, mikor és hogyan merült fel ez a kérdés a közelmúltban és mit reagáltak rá a művészek.

A teljes cikket a Magyar Hang november 12-én megjelent 2021/46. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!