Nagyfőnök, nagy bukás

Február elején Portik Tamást, a Fenyő-gyilkosság fő vádlottját felbujtóként első fokon életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a bíróság. Ugyanitt, ugyanekkor Gyárfás Tamás bűnsegédként 7 évet kapott, kiszabott büntetését szintén fegyházban kell letöltenie. Az ítéletek ellen mindketten fellebbeztek. A történések apropóján olvastam el Dezső András Nagyfőnök című dokumentumregényét a napokban.

Nem tagadom, jelentős nyomás nehezedett rám hónapok óta családi-baráti körből („Nagyon jó könyv, ne hagyd ki!”), hogy megtegyem ezt az általam mindig halogatott lépést, de valami mindig visszatartott attól, hogy kezembe vegyem a 21. Század Kiadó gondozásában megjelent kötetet. Talán azért, mert a felvilág törvénytisztelő tagjaként irtózom az alvilág eseményeitől, vagy talán azért, mert a 90-es években, huszonévesen, már akkor is megrögzött újságolvasóként (micsoda címek azokból az időkből: Kurír, Reform, Esti Hírlap, Új Magyarország, Mai Nap) naprakészen végigkísértem a leszámolások eseményeit, és semmi kedvem nem volt nosztalgiázni. Vagy talán amiatt, mert 1998. február 11-én az imént említett Fenyő János elleni merénylet idején átutazóban én is Budapesten tartózkodtam, és rémisztő visszagondolni arra, hogy egy levegőt szívtam akkor a merényletet elkövető Josef Roháccsal.