Nemcsak integrálni akarta a volt nácikat és a Wehrmacht-tiszteket a Német Demokratikus Köztársaság kommunista vezetősége, de fontos kérdésekben a segítségükre is számított. A hitleri idők középvezetőinek, egyszerű téglahordóinak a rendszerbe való beilleszkedésében az 1948-ban alapított posztnáci Nemzeti Demokrata Párt működött közre. Vezetői között különös, rendszereken átívelő életutakra bukkanhatunk.
A külföldi, de a hazai plutokratáknak is alapvető érdeke Európa szívében a szétszabdalt német állam, amelyen kényükre-kedvükre uralkodhatnak. Nem akarunk idegenek szolgái lenni. Küzdünk a minket széttagoló hatalmak, az idegen tőke ügynökei, a nemzet nyomorának vámszedői, a német ügy árulói ellen – írta beköszöntő vezércikkében 1948. március 22-én a megszállt Németország keleti felében a szovjet hatóságok által nemcsak engedélyezett, de támogatott, a szélsőjobbos olvasóközönséget megcélzó National-Zeitung első száma. A hírlapalapítást botrány kísérte, kiderült ugyanis, hogy a főszerkesztőt, Hans Hartmannt a kötelező „nácítlanító” eljárás során nem igazolták. Hiába kényszerült azonban lemondásra, utódai a szovjet megszállási zónában tovább „őrizték a tüzet”.
„Új nemzeti erő”
A lapban Nemzeti Fórum néven gyorsan népszerűvé váló levelezési rovat indult, ahol többnyire volt náci párttagok cseréltek véleményt sorsukról, panaszaikról. A nyilvánvalóan manipulált rovatban hamarosan felmerült egy új „nemzeti politikai erő” létrehozásának gondolata, néhány hónappal később pedig a szovjet megszállási övezetben megszületett a többnyire volt náci párttagokat és volt Wehrmacht-tiszteket tömörítő politikai alakulat, a Német Nemzeti Demokrata Párt.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
