Sörténelem IX.

Ha Morvaország Brünntől-Brnótól északabbra eső vidékeire is el kíván látogatni az utazó, akkor Olomoucot vétek volna kihagyni. Az archaikus magyar nevén Alamóc néven is ismert várost a mi történelemkönyveink leginkább az olmützi alkotmány apropóján emlegetik. (Az 1849. március 4-én, császári pátens révén kiadott rendelkezés, bár számos egyéni szabadságjogot biztosított az alattvalóknak, egyúttal megszüntette volna az uniót Erdéllyel, kizárólagos törvényhozó és végrehajtó hatalommal ruházta volna fel Ferenc Józsefet, és gyakorlatilag a császárság részévé tette volna Magyarországot.) Olmütz püspöki székhely, és itt szinte minden második utcasarkon áll egy olyan katedrális, amilyen bármely másik településnek önmagában is a büszkesége volna. Ha valaki Prágához hasonló élményre és városképre vágyik, turisták tömkelege nélkül, akkor Olomoucba látogatnia kötelező.

És ha már Olomoucban jár az ember, akkor érdemes megtoldani az útitervet tizen-egynéhány kilométerrel, és útba ejteni Litovelt is. Nem utolsósorban – ezzel nem fogom meglepni az olvasót – sörgyára miatt, de egyéb okokból is. A Morava folyó hat mellékágra oszlik a városban, ezek egyike éppen a városháza tornya és a főtér alatt folyik tova, és emiatt a várost a Hanák Velence néven is szokás emlegetni. (Haná, avagy Hanáckó külön néprajzi egységet képez Morvaországban, saját népviselettel, nyelvjárással és gasztronómiával is, mely utóbbinak egyik legjelesebb terméke az olmützi kvárgli, ez a már-már áttetsző, sárgás színű sajtkorong, amelynek az íze valóban mennyei, a bűze viszont annyira erős, hogy a kényesebb orrúak akár napokig is szellőztetik a hűtőszekrényt utána. Borzasztóan finom, és egyúttal zsúfolt vasúti kupék megüresítésére is kiválóan alkalmas gasztronómiai remekmű.)

Erről is olvashat a cikkben:
• Mit tesznek az igazi cseh–morva hazafiak, ha zavarja őket a német tulajdonú sörfőzde?
• Hogy iratkozott fel Litovel söre a cseh sporttörténelem lapjaira?