Kiégés

Hajlott koromra fittyet hányva kimentem a Sziget fesztiválra az utolsó napon. Négy évvel ezelőtt ugyan azt mondtam magamnak, hogy ideje búcsút intenem ennek a rendezvénynek, nem úgy van most, mint volt régen, nem az a nap süt az égen, és én sem vagyok úgy, majd a következő alkalmat ki is hagytam azonmód. Ám idén mégsem hagyott nyugodni valami, bizonyára azért is, mert két esztendő pocsékba ment a nyavalyás covid miatt, meg hát hiába öregecskedek, a jobbfajta gitárzene jobbfajta előadóinak jobbfajta dalai és lemezei hallatán hajlamos vagyok hatás alá kerülni a fülemen keresztül.

A fellépők 2022-es névsora ebből a szempontból pompásan festett, három kedvencem közül kettő ráadásul ugyanazon a napon szerepelt a programban. Így a vasárnapi Tame Impaláról fájó szívvel bár, de lemondtam, az egyaránt hétfői Arctic Monkeysra és Fontaines DC-re viszont alaposan rákészültem. Közepesen fiatalos zenei ízlésem elemzése jegyében aláhúzom még: az említett nevekből is látható, többé-kevésbé lépést tartok az idők és az áramlatok folyásával, legyen elég annyi, hogy egyfelől az AM – mint az elmúlt két évtized meghatározó formációja – is abszolút kurrens napjainkban is, míg az ír Fontaines DC pláne a legaktuálisabbak közé tartozik, dicséretes tehát, hogy rajta tartom a mutatóujjamat az ütőerükön, noha nem szó szerint, hanem képletesen.

• Lehet, hogy ez volt Gazda Albert utolsó Szigete, de miért?

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 19-én megjelent, 2022/34. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!