Szolidaritás, empátia, őszinte figyelem

Egy valódi művész impulzív, hát nem? Szenvedélyes űzője a tökéletességnek! Hogy is tudná mindig türtőztetni magát, amikor másokkal dolgozik? Főleg, ha színpadi emberekről van szó, és épp a világ legjobb előadását igyekeznek összehozni. Mindennap meg kell halni egy kicsit. Csinálni vérrel, verítékkel. Ki hibáztathatja ilyen sorsdöntő körülmények között szegény rendezőket, igazgatókat, hogy olykor elveszítik a türelmüket? Nem kell ebbe semmi rosszat látni, ők gyermekükként szeretik a rájuk bízott emberanyagot. Az ő dolguk, hogy estéről estére valami lenyűgözőt gyúrjanak belőlük!

Így láthatta Eszenyi Enikő is, akiről Lengyel Tamás nyilatkozott néhány hónappal ezelőtti interjúnkban. „Ő azt kérdezte: most mit vagytok úgy oda? Majd elmesélt egy sztorit, hogy amikor ő az egyik nagyobb szerepét próbálta, a főpróba szünetében bejött hozzá Horvai István, a Vígszínház egykori főrendezője, és minősíthetetlen stílusban lehordta, hogy mennyire szörnyű, milyen tehetségtelen, képességtelen színész. Ő elkezdett sírni, Horvai kiment, majd valahogy összerakta magát a főpróba második felére és lejátszotta. Ez volt a példabeszéde.” Hasonló példabeszédek kijuthattak a Spirit Színház alapítójának is. 

• Miket hoztak fel másfél éve Perjés Jánossal szemben?
• Merre vezetett a színházalapító útja?
• Miért kezdhetünk magunkon gondolkozni Perjés váltását látva?

A teljes cikket a Magyar Hang január 20-án megjelent, 2023/3. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!