
Miről árulkodik az, hogy mit nem nézünk el a saját politikai oldalunknak? A kérdés már azért is érdekes, mert előfeltételezi, hogy a magunkénak érzett táborral szemben engedékenyebbek vagyunk. Alapvetően ezt nem érezzük jónak, mégis gyakran észrevesszük magunkon is. Máséban a szálkát, a sajátunkban a gerendát sem? A saját házunk táján söprögessünk? Hiszünk mindebben, de a szép elvek a valóságban sokszor mégsem teljesülnek. De érdekes eközben, mi az, amit már inkább szóvá teszünk „sajátjaink” kapcsán is.
Mindez a mostanában tapasztalt lölőzések kapcsán jutott eszembe. Pesty László vont párhuzamot Tusványoson a Biden- és a „Lölő-klán” között, egyaránt elítélve mindkettőt. Később a fesztiválon a 444-nek, majd egy nagyinterjúban a 24.hu-nak, és a Magyar Hangnak is egyértelművé tette, mi zavarja igazán. Nagy Józsefnek fogalmazott így: „Az igazi analógia a kirakatban cselekvés, az arcátlanság, az, hogy mindenki orra előtt, szégyenérzet nélkül, büszkén vállalva teszik, amit tesznek.” Arról a látványos, de fedezet nélkülinek tűnő gazdagodásról van szó, amely még a fideszesek szemében is megkülönbözteti Mészáros Lőrincet, mondjuk, Csányi Sándortól.
• Aki Mészáros felemelkedését bírálja, másban se értsen egyet a kormánnyal?
• Mi a helyzet a szikrások vegzálásával?
• Miért ne csak felfelé rázzuk az öklünket?
A teljes cikket a Magyar Hang hetilap augusztus 18-án megjelent, 2023/33. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!