Utcai Harcos Light

Az Utcai Harcos most nyugodt! Karjai a pulpitust támasztják, arcizmai sem rángatóznak, kényszermozgásai csillapodtak, Peking emléke távolinak tűnik már. Október 23-a van, Veszprémben más a csillagok állása, most lehet kommunistázni, Kínában nem ildomos, selyemút vezetne egyenesen a tömlöcCsin-ping.be. A válogatott közönség nem válogatott szavakkal szidja a tanárokat, mert lefóliázott gyerekeket műtenek át tesiórán, napköziben (teljes a zűrzavar a fejekben!), különben is fogják be a szájukat, tele vannak lóvéval, és szeressék a miniszterelnök urat, hiszen ő fizeti a jussukat személyesen. A kordonok óvó ölelésében ficánkolnak vagy ezren, regisztrált tekintetek alélnak el a Kedves Vezető szavait hallva.

A beszéd csak a szokásos. Amiért az alattvalók felöltötték narancsszínű maskaráikat, azt megkapták, néhány utalás ’56-ra, aztán csapjunk a lecsóba: a Nyugat már nem is haldoklik, hanem egyenesen kivérzett, a genderideológia rozsdás késével metszegeti saját torkát, de még mielőtt kilehelné lelkét, utalhatná a milliárdokat, a tervezőasztalon várakoznak már a következő lombkorona nélküli lombkoronasétányok. Moszkva tragédia volt (hogyan merte ezt kimondani?), Brüsszel paródia, és vicsorog a nép, hörög, képzeletben uniós lobogót tép szét a fogai között! Még kér a nép, és ő ad nekik: gyűlöletet, lenézést, megvetést.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/44. számában találja. Vegye meg november 9-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!