Vakáció

A redőny félárbócon, a széles ablakszárnyak tárva. Nagyanyám nyitotta ki, mint rendesen, hajnalban kelt. Katalin unokatestvéremmel még aludnánk, de a házzal éppen szemben kézi nyomós kút, körülötte asszonyok zörgő vödrökkel, hangosan beszélgetnek, hozzá a víz zubogása eléggé zajos ébresztő. Apám amúgy is meghagyta: vakáció ide vagy oda, édesanyám hétkor keltse ám a gyerekeket. Hasatokra süt a nap – lép a szobába nagyanyám, de már az ablaknál vagyunk, csodálkozunk, a nap ragyogó fénye miként csillan a vödrökön, aranyba von mindent. Élvezzük a látványt, a vidéki életképet, a vízhordók csacsogó kavalkádját.

Nagykanizsa, Katonarét, hatvan éve. Nagyanyámék két katonatisztnek, Jenőnek és Vilmosnak albérletbe adták a nagy szobát. A szomszédos laktanyába voltak vezényelve, Vilmos szabad napjain, amit ő eltávnak mondott, kézen fogott, bejártuk a környéket, a Bagola-hegy erdei zegzugait, elmentünk a Potyli-patakhoz vagy a szomszédos Kiskanizsára, a kocsmában málnaszörpöt ittunk. Vittem magammal a Pajtás fényképezőgépemet. Vilmos megcsodálta: nahát, ez remek. Nógrádi parasztfiú volt, zárt ajakkal ejtett „á” betűit Katalinnal viccesen utánoztuk. Jenő zárkózott volt; az is nagyon rendes, de hallgatag – állapította meg nagyanyám. A két katona, mire mi pizsamában nekiláttunk a reggelinek, már nem volt otthon, hatra jártak szolgálatba.