Válságban a Momentum is

Ma már, utólag visszatekintve, szinte hihetetlen, hogy a Momentum egykoron az ellenzék vezető pártjának szerepére pályázott. A keserű valóság durván belökte az ajtót, és fagyos politikai szél süvített végig a párton június 9-én, hiszen se az Európai Parlamentbe, se a Fővárosi Közgyűlésbe nem tudtak bejutni, kül- és belpolitikai jelentőségük csökkent. Ha nem szedik össze magukat, még akár a magyar parlamentből is kihullhatnak a következő országgyűlési választásokon. Ahogy a DK-ra, úgy a Momentumra is igaz, hogy a párt problémái nem Magyar Péter megjelenésével kezdődtek, hanem évek óta halmozódnak már. Megbosszulták magukat az elrontott nyilatkozatok, interjúk, a felszínesség, a felkészületlenség, a hibás stratégia, a belső ellentétek. A párt válságának azonban van egy mélyebb oka is, amelyről már nem a Momentum politikusai tehetnek, de eleve megnehezítette a helyzetüket, és erősen korlátozza majd a minap megválasztott új elnök, Tompos Márton mozgásterét is.

Ivan Krasztev neves politikatudós hívta fel a figyelmet arra, hogy miközben az EU-csatlakozással együtt járó szabad munkaerő-áramlás áldás volt a kelet-közép-európai tagállamok társadalmai fiatalosabb, mozgékonyabb, nyelveket beszélő tagjainak, súlyos csapást jelentett az ezekben az országokban lévő polgári, liberális pártok számára, ugyanis éppen az ő választói bázisuk jelentős része vándorolt ki a nyugati országokba. Magyarországon is láthattuk ezt a jelenséget, a több százezer kivándorló közül nagyon kevesen szokták venni a fáradságot, hogy a magyarországi választásokon való részvétel érdekében elmenjenek a konzulátusokra szavazni. Húsz éve tagja Magyarország az Európai Uniónak, és utoljára 2006- ban került be önállóan az itteni törvényhozásba olyan párt, amelyik nyíltan vállalta liberalizmusát, ez az SZDSZ volt. Utóbbi azonban néhány év múlva megszűnt, azóta liberális párt önálló listán nem került be a parlamentbe. Fodor Gábor négy évre ugyan visszakerült oda, Bősz Anett is törvényhozó lett, de önálló frakciót nem tudtak alkotni, mindketten többpárti összefogás részeként lettek országgyűlési képviselők (Bősz az elmúlt években már a DK színeiben politizált). A Momentum is csak félig-meddig kivétel a liberálismentes magyar törvényhozás szabálya alól, mert a NOlimpia-kampány után bár a liberális ALDE európai pártcsaládba kaptak felvételt, sokáig szívesebben nevezték magukat centrumpártnak, amelyik a liberális szabadságjogok és jogállamiság képviselete mellett hangsúlyosan foglalkozik a környezetvédelemmel és a szociális kérdésekkel is. Az már magyarországi belpolitikai sajátosság, hogy Orbán Viktorék sikerrel tették a „baloldal” mellett szitokszóvá a „liberális” jelzőt is. Ezek után némileg meglepő volt, hogy Donáth Anna tavaly többször is kijelentette, a Momentum liberális párt, és ezt büszkén, nyíltan vállalja. Krasztev figyelmeztetésnek is beillő megállapítása vélhetőleg nem jutott el a Momentum vezetéséhez, mert akkor lehet, hogy nem lettek volna annyira lelkesek a liberalizmus nyílt vállalása iránt. Mindenesetre amikor önállóan akartak az Országgyűlésbe bejutni 2018-ban, akkor elbuktak. Négy év múlva már tudtak ugyan önálló frakciót alkotni ott, de akkor nem önálló listán, hanem más pártokkal összefogva indultak a választásokon. Most pedig önállóan indultak az EP- és a fővárosi közgyűlési választásokon, mindhiába.

• Minek volt köszönhető a sikeres NOlimpia-kampány és miért nem követték hasonlók?
• Milyen hibákat követett el a párt?
• Reménytelen feladat vár Tompos Mártonra?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 18-ig kapható 2024/28. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!