A Sámándob után újabb világkiállítási pavilon okozott botrányt

Nagy vihart kavart, hogy a kormány a nyilvánosság kizárásával döntött a 2025-ös világkiállítás magyar pavilonjának tervezőjéről. A nyertes sorra kapja az állami megbízásokat, a szakmai szereplők pedig rendszerszintű problémáról beszélnek. Miért korlátozza a versenyt a kormány, mi a legnagyobb baj az állami megrendelésekkel, és miért drágulnak folyamatosan a presztízsberuházások? Ennek jártunk utána.

Akaratlanul is kiváló időpontot választott a kormány, hogy nyilvánosságra hozza a 2025-ös oszakai világkiállítás magyar pavilonjának tervezőjét. Nem csináltak nagy felhajtást, hiszen a folyamat is titokban zajlott, de még szinte meg sem száradt a tinta a közbeszerzési értesítő hirdetményén, amikor újra a hírekbe került a Sámándob néven elhíresült egykori világkiállítási pavilon, amely a 2015-ös milánói expó óta botrányt botrányra halmoz, és még az óvatos becslések szerint is jóval több mint 10 milliárd forintot emésztett fel eddig (és továbbra is nyeli a közpénzt). Úgy tűnik, az utódjának sem lesz kevésbé problémás a története.

• Ki a felelős a „méltánytalan eljárásért”?
• Hogyan sajátította ki a NER a presztízsberuházásokat?
• Mi az a „tervez és épít” koncepció, és miért ad lehetőséget a súlyos visszaélésekre?
• Melyik sokat kritizált épülettel indult el a 2025-ös magyar pavilont tervező cég sikerszériája?
• Miért problémás, ha a szakma kihagyásával dönt a kormány szakmai kérdésben?

A teljes cikket a Magyar Hang február 3-án megjelent, 2023/5. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!