„Mi csak Orbánnak hiszünk” – hangzik a törzsszavazók büszke megnyilatkozása a fideszes rendezvényeken. A mondat kulcsszava a hit, amely hosszú ideje arra sarkalja a Fidesz egy-másfél millió szavazóját, hogy tűzön-vízen át kövessék vezérüket. Extrém mértékű elkötelezettségüket, politikai preferenciájukat már rég nem a racionalitás és mérlegelés, hanem az emóciók határozzák meg. A néppárt jellegű Fidesz számára ez persze kényelmes állapot, amelyet minden eszközzel próbálnak fenntartani. Erre a jelenségre és általában véve a politikai viselkedés leírására, értelmezésére a politikai pszichológia kínál magyarázatot, amely komplex módon vizsgálja a politikai-társadalmi jelenségek hátterét.
Hosszú út vezetett odáig, mire kialakult Orbán Viktor keménymag-szavazótábora: ők azok, akik a legrosszabb támogatottsági mutatók mellett is kitartanak a párt és vezére mellett, igazi néphadseregként működve. Egykor a Fidesznek nemhogy milliós létszámú kemény magja nem volt, de hajszálon múlott, hogy az 1994-es választáson bekerüljenek a parlamentbe. Az 1998-as győzelemmel és az azt követő lendülettel azonban néhány év alatt olyan mértékű változást sikerült elérni a politikai térben és a választók lelkében, ami a 2002-es választás elvesztése ellenére is megalapozta a párt és vezetői következő húsz évét. Ebben nagy szerepe volt a perszonalizációs folyamatnak, amelynek folyományaként Orbán vezéregyéniséggé tudott válni. Részben kollektív lélektani folyamat volt ez, személye körül kialakult egy varázs: identitásával és nézeteivel egyre többen tudtak azonosulni, ami egy nagy létszámú, elszánt szavazótábort eredményezett.
Regresszió és eltorzult valóságérzékelés
A keménymag-szavazótábor tagjainak kötődését számos tényező befolyásolja, amelyben fontos szerep jut az egyéni élettapasztalatoknak és a szocializációs mechanizmusoknak is. Az egyik leglényegesebb elem azonban az a pszichológiai folyamat, amelynek során a választók azonosulnak a vezetővel és pártjával. Az azonosulás következtében az érintettek egyéniségüket részben feladják, fokozatosan átvéve a vezető szemléletét és tulajdonságait – a processzus lényegében tudattalan utánzást jelent. Minél közelebb áll valaki érzelmileg az általa bálványozott szereplőhöz, annál fokozottabban tetten érhető eme jelenség. Ennek egyik tanúsága, hogy Orbán Viktor környezetében már nem csupán tartalmilag visszhangozzák nézeteit és állításait, de sokszor formailag is próbálják másolni karakterét. Ez részben tudatos, részben viszont tudattalan tevékenység: a szervilizmusra, önfeladásra hajlamos személyiségek esetében hatékony eszköz arra vonatkozóan, hogy a másik módszerével érvényesüljenek.
Az azonosulás egy bizonyos szint után kóros méreteket is ölthet, amelynek következménye, hogy az egyéniségek és az egyéni vélemények a kollektíván belül fokozatosan megszűnnek, kártékony, regresszív folyamatokat előidézve. A fideszes keménymag-tábort jó ideje érintik ezek a jelenségek: mindenki ismer olyan fideszes szavazót, aki 2010 előtt permanens módon háborgott az akkori politikai vezetés által elkövetett aljasságokon, az utóbbi években viszont azok tízszeres mértékű megtapasztalása esetén sem zavartatja magát. Részben tudatos tagadás és félrenézés ez, a bizarr attitűdnek azonban tudattalan háttere is van: a fideszes keménymag-szavazók és vezetőik körében korábban kialakult komplexusok és érzelmi sérülések a regresszív folyamatokkal párosulva kollektív neurotikus zavart eredményeznek. Ezen neurózisnak számos tünete van, az egyik legfőbb szimptóma azonban a torzult valóságérzékelés, ami igen jellemző a Fidesz törzsszavazóira.
Alakító, főszereplő és áldozat
Az események főszereplője, Orbán Viktor alakítója, de egyben áldozata is a lélektani folyamatoknak. Az általa képviselt hatalomtechnika és szellemiség a mélyebb struktúrájú kollektív pszichikus környezettel való tudattalan azonosulásának az eredménye. Ez okozhatta rendkívüli személyiségváltozását, az ilyen jellegű folyamat során ugyanis az egyén mindig eltávolodik, elidegenedik önmagától, fokozatosan kialakítva egy másodlagos karaktert és egy személyes alternatív valóságot. Az azonosulás az alapja annak a sajátságos pszichológiai összetartozásnak is, amely Orbánt és kemény magját jellemzi. Az azonosulás identitás alapon jön létre, a fókuszpontban lévő személynek egyfajta feltétlen, mágikus hatása lesz a vele azonosságban lévőkre.
Átalakult karizma és szektásodás
A jelenségek pszichológiai háttérében fontos szerepe van a vezető karizmájának, amely bizonyos szempontból legitimációs tényező is a rezsimen belül. Orbán Viktor belső ereje és hatása, amellyel képes volt másokat befolyásolni és irányítani, már pályája korai szakaszában megmutatkozott. Pozitív karizma volt ez, ami magába foglalta a lényeglátást, a pozitív jellegű szuggesztivitást és a rettenthetetlenség auráját is. Ha valakinek karizmája van, az természetesen nem tűnik el soha, bizonyos tényezők hatására azonban átalakulhat, negatív előjelűvé válhat. A negatív karizmájú személyeknél megjelenik a gátlástalanság, a szélsőségesség, a bosszúállásra és a bűnözésre való hajlam – belső erejüket többé már nem a jó ügyek szolgálatára használják. Emellett igen jellemző rájuk a manipulációra törekvés, céljaik elérése érdekében gyakran használják ezen aljas módszert. A szavazótábor a karizmatikus befolyásoltság, az erős azonosság és a valóságérzékelés torzulása miatt azonban hamisan érzékeli a valóságot – szemükben a vezér továbbra is egy látnok, akinek személyéhez prófétai képességeket társítanak.
A folyamatok működési mechanizmusa a szektás vallásokkal is párhuzamba állítható. Amint a vallásos közösségekben, úgy Orbán és legelszántabb hívei esetében is a nagybetűs meggyőződés van a fókuszpontban, amelyet semmiféle tapasztalás, érzékelés vagy észérv nem képes már felülírni. A kinyilatkoztatás és a hitvallás középpontjában ott áll a messianisztikus személy, aki eldönti, mi számít jónak és rossznak. A vallásos szektákhoz hasonlóan a hívek itt is vakhittel követik vezetőjüket, a rajtuk kívül álló vagy tőlük különböző gondolkodást és nézeteket pedig elutasítják. Mindennek következménye, hogy Orbán és törzsközönsége ma már kulturális, politikai és szociális értelemben is egyre jobban elkülönül a nemzeten belül. Ezen ördögi körből történő kilépés még akkor is nehéz volna, ha a keménymag-szavazók erőfeszítéseket tennének ennek érdekében. Ezt azonban meg sem kísérlik, inkább elvakult tömegként adják át magukat a tudattalan erőknek, amelyek vezérükön keresztül gyakorolják fölöttük uralmukat. Természetesen bárkinek jogában áll lelki szolgasorsban élni és fantazmagóriákban hinni, a nemzet foglyul ejtéséhez azonban senkinek nincs joga. Az egyetlen megoldás, hogy a nemzet egészséges részének kísérletet kell tenni a meghatározottság és végzetszerűség gyűrűjének áttörésére, reménykedve abban, hogy végül visszanyerheti az irányítást sorsa és élete felett.
A téma apropóján a Magyar Hang szerkesztősége UltraHang néven podcastcsatornát indít. Az első adás január 28-án, péntek este 19.00 órától lesz hallható Youtube, Spotify, Apple Podcasts és Google Podcasts csatornákon.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/5. számában jelent meg, január 28-án.
Olvasna még Péter Tamás Perspektíva rovatának elemzéseiből? Kattintson!
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
