Álláshirdetés

Fájdalmas tanulsággal kezdem. A Terra Recognita – Közép-Európa Klub szervezte „Alulról szerveződő média: üzlet- és közösségépítés egyben?” című beszélgetés végére annyira öregnek éreztem magam, mint még eddig soha. Mert ripsz és ropsz elrepült negyedszázad – akkor lettem újságíró, te jó ég –, ezért bármilyen média-kerekasztalon simán belecsúszok a nagy idők tanúja státuszába, ami olyan, mint a negyvenedik születésnap: tök klassz, meg minden, de visszagondolva, hogy huszonévesen miként néztünk a negyvenesekre… hát, szóval izé. Mindebből pedig az is kiderül, hogy itt és most egy műfaji sajátosságokat figyelmen kívül hagyó, azokat összevissza kavaró szubjektív, belső tusakodásoktól sem mentes eseménybeszámoló következik.

Hárman voltunk meghívottak, Pap Szilárd a Mércétől, Bukovics Martin az Azonnalitól és jómagam, ugye a nagy idők tanúja, ó, jaj. Pap Szilárd baloldalisága lenyűgözött, és nem azért, hanem, mert most jöttem rá, hogy hiába születtem bele a szocializmusba, még soha sem találkoztam olyasvalakivel, aki tényleg hitt volna az eszmében, ami nagyjából mindent elmond a Kádár-rendszerről. Az egyébként csángó származású fiatalember mély meggyőződése például, hogy nem lehet reklám az oldalon, mert az csorbítja a hitelességet (bármilyen reklám), illetve, hogy a tartalom nem adható pénzért, mert az információhoz jutás lehetősége mindenkinek alanyi jogon jár. Ezért aztán a Mérce 100 százalékban közösségi támogatásból üzemel, idén 50 millió forintot kell gyűjteniük – ami nem kevés –, ezt a Kötöttfogás permanens finanszírozási nyűgeivel a hátam mögött nyugodt szívvel kijelenthetem.

És Bukovics Martin is lenyűgözött, az önnön igazságába vetett megingathatatlan hite ugyan nekem, állandó morfondírozásban szenvedőnek furcsa és érthetetlen, és a Magyar Hang kínkeserves, sok-sok ingyenmunkán alapuló indulására tett megjegyzésével (nem kötelező újságírónak lenni) sem lopta magát túl mélyre a szívembe, a magabiztosságnak ez a ritkán tapasztalható szintje ugyanakkor őszintén elgondolkodtatott. Nem biztos, hogy pontosan vissza tudom adni a bennem kavargó érzelmi-agyalós káoszt, még nem rendeződött teljesen irányba, de valami olyasmiről van szó, hogy ha a következő generációk ilyen mentalitással csapatnak a pályán, akkor ideje leállnunk a dicső múlt lezárulta miatti sebnyalogatással.

Főként, hogy közben van mire büszkének lennünk, hiszen íme, itt van ez a lap a kis cikkem körül, egy nyomtatott hetilap, mi több, nyomtatott nem kormánypárti hetilap, még mi több, nyomtatott nem kormánypárti magyar hetilap, korszellemszerűen minden elemében kudarcra ítélt konstrukció, ennek ellenére él és virul, és ha nem figyelünk oda, még a végén piacvezető lesz. Vagy ott a Kötöttfogás, amelyet 34. adás óta tartanak képernyőn csak a nézői. Két szuper sikersztori! Csak a mindennapi küzdésben talán észre sem vesszük. De már igen – hála és köszönet, Terra Recognita!

Viszont. Ami a beszélgetés alapján komoly valószínűséggel nem lesz idehaza, az a szlovák mintára felépülő közös előfizetői online platform: túl sokan vagyunk túl sokfélék, miközben az ingyenes tartalom a honi internetkultúra legfontosabb eredője, és ha mindezen valahogy mégis túlesne a nem kormányt támogató nyilvánosságrész, és megszületne az egyezség, és abból nem maradna ki egyetlen nagyobb portál sem, ott találnánk magunkat a GVH-val szemben – lásd még kartellezés. Ráadásul a magyar verzió féloldalas lenne, hiszen az alapítványba tömörült kormánymédia továbbra is ingyen adná az amúgy vastagon közpénzzel támogatott online tartalmait.

Ugyancsak a beszélgetés közös nevezőjének tűnik a közösségi finanszírozás hosszú távú fenntarthatóságának fenntarthatatlanságáról szóló vélekedés, de a hosszú távban meg az a fantasztikus, hogy bármi megtörténhet és a fordítottja is. A két ifjú kolléga által említett külhoni példák pedig inspirálók, innovatívak és kiválóak, de addig is, hátha akad az olvasóink között a lehetetlen küldetésektől sem megrettenő, a honi viszonyokat mélyrehatóan ismerő hirdetésszervező zseni…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/16. számában jelent meg, 2019. április 18-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/16. számban? Itt megnézheti!