Fűre lépni szabad! Karácsony Gergely nyolc pontja Budapest jövőjéről

A magyar GDP 40 százalékát előállító Budapest az Európai Unió tizedik legnagyobb városa, gazdasági régiók és történeti hagyományok metszéspontja, páratlan szépségű és kultúrájú világváros, nemcsak a mi otthonunk, egész Európa büszkesége is. Fővárosunk azonban lehetőségeitől messze elmaradva teljesít, és ma nem azt nyújtja lakóinak, amit megérdemelnének.

Mert a főpolgármesterből a Fidesz helytartója lett, aki a budapestiek többsége helyett a kiváltságos kevesek érdekét szolgálja. Budapest fejlesztése is ennek megfelelően zajlik – visszafelé. Önkormányzatiság helyett hatalmi szó. Innováció helyett maradiság. A közjavak gyarapítása helyett haveri zsebek kitömése. Mindannyiunk javát szolgáló fejlesztések helyett megalomán presztízsprojektek és a budapestiek által már elvetett olimpiai beruházások sunnyogó, lopakodó visszaépítése. Bérlakásépítés helyett az oligarchák irodaépítkezései. A leszakadók támogatása helyett úrhatnámság és szegényellenesség. Kerékpárutak helyett stadionok. Fák, parkok, zöldövezetek helyett beton és beton és beton…

Orbán Viktor hazug, igazságtalan és jövőnket felélő világát Tarlós István helytartó Budapestje nagyító alatt mutatja. Mi hiányzik leginkább ebből a világból? A szabad szellemre, sokszínűségre, szolidaritásra épülő állampolgári közösség. Úgy vette el Orbán Viktor ezeket tőlünk, mint országunk hivatalos nevéből a köztársaság szót. De Budapest nem hagyja magát. Ezt mutatja a tavalyi országos választás fővárosi szavazataránya, benne az a néhány egyéni választókerület is, ahol az összefogás fájó hiánya miatt maradt el az ellenzéki győzelem. A magát félrevezetni és megfélemlíteni nem engedő budapesti többségre, szabad város szabad polgárainak akaratára építve jelölhetjük ki a célt: Budapest legyen olyan, mint amilyen az ország lehetne. Bizonyítsuk be Budapesten, hogy lehet másként csinálni, mint ahogy azt a NER-elit teszi az országgal. Lehet tisztességesen, lehet toleránsan, az eltérő véleményt is respektálva. Lehet együttműködve, a jövőre koncentrálva irányítani a várost. Akár egy igazi köztársaságot. Budapest Köztársaságot! Fontos, hogy elveinket, értékeinket rögzítsük is annak érdekében, hogy mindig számon kérhető legyen rajtunk. Erre szolgál a Budapest-alkotmány, amelyet 23 kerületi polgármester-jelölttel közösen alkotunk meg.

A májusi EP-választásokon Budapest ismét véleményt mondhat Orbán Európával szembeforduló politikájáról, októberben pedig saját kezébe veheti sorsát. Ebben számos példa inspirálhat minden budapestit, hiszen sorra tesznek hasonlót más szabad szellemű európai nagyvárosok. Megtette Varsó és Prága, megtette Isztambul, megtette Pozsony, mindenhol ellenzéki főpolgármestert választottak, a hatalom embereinél mindenhol erősebbnek bizonyult az emberek hatalma. Nincs ok tehát a kishitűségre, a legyintő lemondásra, végképp nincs a meghunyászkodásra, hogy tudniillik a főváros csak akkor kap valamit, ha eltűri a nyakán Orbán emberét. Egyáltalán nem! Mert bármit tesz is a Fidesz Budapest ellen, a mi dolgunk tenni önmagunkért és az otthonunkért. Mert aki Orbán embere ellen szavaz, az a szabadságra szavaz, és ami a nagyvárosokban elkezdődik, annak országos hatása lesz. A magyar történelem számtalan példája bizonyítja: a változás Budapesten kezdődik.

Márpedig a változás Budapesten nem (csak) politikai ügy, hanem élet-halál kérdése. Súlyos szavak, tudom, de egyáltalán nem túlzók. Mert van-e letaglózóbb tény annál, mint hogy évente ezrek halnak meg közvetlenül a légszennyezettséggel összefüggő betegségekben; hogy tíz év alatt duplájára nőtt az asztmás gyerekek száma; hogy egy jó csomó gyermekbetegség esetén azt javasolja az orvos a szülőknek, hogy vigyék el Budapestről a gyereküket? Már most emberek halnak meg télen fűtetlen lakásukban, a kánikulai napokon pedig 50 százalékkal nagyobb a halálozások száma a városban. Van-e szomorúbb adat annál, mint hogy innen háromórányira, egy tudatosan és érzékenyen vezetett városban, Bécsben évekkel tovább élnek az emberek, mint Budapesten; hogy egy pesti polgárnak rövidebb a várható élettartama, mint egy budainak? Ezt okozza, ha a városvezetés nem a jövővel, hanem a hatalom érdekeinek kiszolgálásával foglalkozik. Nekünk itt és most kell cselekednünk, különben néhány évtizeden belül élhetetlenné válik az otthonunk.

A kormány 2030-ig több beruházást tervez Budapesten, nem kevesebb mint 1000 milliárdot azonban értelmetlen és abszurd célokra fordítana, olyan célokra, amelyek szolgálják ugyan a NER-kegyeltek kényelmét és vagyongyarapodását, de az égvilágon semmi közük a budapestiek hétköznapjaihoz. Megszámlálhatatlan beszélgetés és szakértői konzultáció alapján úgy látom, hogy Budapest legsúlyosabb problémái nyolc fő cselekvési irány köré csoportosíthatók, és az elherdálni tervezett ezermilliárdnak sokkal inkább ezen a nyolc területen kell hasznosulnia. Hogy ezek között mi a fontossági sorrend, és hogy a forrásokat milyen arányban kellene elosztani? Csak úgy tudunk jó választ adni erre a kérdésre, ha megkérdezzük az érintetteket. E célból hoztuk létre a Mindenki Budapestért weboldalt (Mibu.hu), ahol a budapestiek közösségi tervezés keretében oszthatják szét ezt az ezermilliárdot a nyolc fő célkitűzés között. Természetesen, mint minden politikai program, ez a nyolc stratégiai irány is értékválasztás. Aki szerint tehát az újabb stadionok vagy Semjén Zsolt 50 milliárdos vadászkiállítása fontosabb közcél, mint az élő és élhető város megteremtése, annak tényleg nem szól a Mibu.hu oldal. Mindenki másnak igen.

Azoknak például, akik egészséges Budapestet akarnak, és egyetértenek velem abban, hogy a budapestiek is olyan hosszan élhessenek, mint a bécsiek. Ennek egyik legfőbb akadálya jelenleg a borzasztó légszennyezettség, amely évente több ezer ember halálát okozza. Ebben a fővárosnak kiemelt feladata van, hiszen okos forgalomcsökkentéssel, a szmogriadós rendelet javításával, energetikai korszerűsítéssel a krízis megszüntethető. De nem kizárólag a légszennyezettséget akarjuk kezelni. Hiába vette el Orbán a fővárostól a kórházak fenntartását, ellensúlyoznunk kell az összeomlóban lévő állami egészségügy anomáliáit. Egészségvédő programokat fogunk finanszírozni, olyan szűrőprogramokat például, amelyekkel néhány év alatt elérhető, hogy senki ne haljon meg kiszűrhető rákbetegségben. Azoknak a véleményére számítok, akik velem együtt zöld Budapestet szeretnének, sokkal zöldebbet a mainál.

Bécs itt is fájó párhuzam: ott a város egyharmada természetvédelmi terület, itt ugyanez az arány egy százalék. Ehhez képest Tarlós és Orbán betont álmodik a város legnagyobb közparkjába. Mi megvédjük a Ligetet, új közparkokat hozunk létre, szigorítjuk a fakivágás feltételeit, és minden budapesti újszülöttnek egy facsemetét adományozunk. És ez az a pont, ahol minden felelősen gondolkodó politikusnak szólnia kell az emberi civilizációra – és benne Budapestre – váró legnagyobb megrázkódtatásról, a globális klímaváltozásról. Kormányunk szélmalmokkal harcol, miközben semmit nem tesz a klímaváltozás ellen, és semmit nem mond annak következményeiről. Budapest nem maradhat tétlen, a parkosítás számunkra nemcsak „zöldügy”, hanem elemi kötelesség. Ma telepített parkjaink a negyvenfokos nyarak idején utódjaink életét teszik majd könnyebbé.

A fenti célokhoz elengedhetetlen az olcsó tömegközlekedés. E területen az elmúlt kilenc év kezdeti fejlődését hátraarc és folyamatos kontárkodás követte. Gondoljunk csak az e-jegyrendszer fiaskójára, amely eddig 12 milliárdba fájt, de létezni még csak Tarlós István álmaiban létezik. Vagy a hármas metróhoz kapcsolódó vesszőfutásra, amelyben az orosz gazdasági érdekek rendre fontosabbak voltak a budapestiek kényelménél. Én itt is Bécshez mérem magunkat, ahol az átlagkeresethez képest a budapesti jegyárak harmadáért lehet közlekedni. Ezért azt vállalom, hogy olyan bérletrendszert vezetünk be, amelyben a közösségi közlekedés nem kerül többe napi 100 forintnál. De ezen kívül is egy sor halaszthatatlan feladat vár ránk. Ilyen az egységes parkolási rend, új P+R parkolók létrehozása, a modern car sharing szolgáltatások ösztönzése, a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése, és ilyenek az idáig tabuként kezelt, ám halaszthatatlan és átgondoltan igenis végrehajtható behajtási korlátozások.

Budapest ma úszik a szemétben. A szemétszállítás államosításának csődje országos botrány, ami a háztartási hulladékon kívül még a korrupciótól is bűzlik. Nem akarunk márciusban karácsonyfákat kerülgetni, nem akarunk újra patkányokat a budapesti utcákon, és azt szeretnénk, ha nem csak minden húszezer lakosra jutna egy közmosdó. Én tiszta Budapestet szeretnék. Elengedhetetlenül szükséges tehát a hulladékszabályozás lakossági igényekhez mért újragondolása, az illegális hulladéklerakás szigorú szankcionálása, egy átfogó közmosdóépítési program, és itt az ideje annak is, hogy minden budapesti négyzetméternek gazdája legyen.

„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó” – nem először idézem Göncz Árpád szavait, mert örök érvényű iránymutatás mindenkinek, aki politizálásra adja fejét. Nagy szükség van erre a fővárosban is, ahol, miként az országban, Orbán és helyi dublőre nem a szegénységet, hanem a szegényeket üldözi. A támogató Budapest programnak része a Zuglóban már bizonyított szociális modell kiterjesztése, a jövedelemarányos lakásbér-támogatási és lakásrezsi-támogatási rendszer bevezetése, valamint a határozott fellépés az elhelyezés nélküli kilakoltatások ellen.

Tarlós István Budapestje kevés dologban világelső, ám egy dologban a hivatalos statisztikák élére került: tavaly itt drágultak a legjobban az ingatlanok. Orbán helytartójának egy szava nincs ehhez, pedig mára már egy középosztálybeli családnak is elérhetetlen álom a saját lakás, de még a belvárosi albérlet is. A NER-kegyeltek persze kivételek, ők a város legdrágább a részén, a Várban is feleannyit fizetnek a lakásért, mint amennyibe egy ágy kerül a csepeli munkásotthonban. Szerintem ez közbotrány, Budapest új vezetésének célul kell tűznie a megfizethető lakhatást. Tudom, sok oka van az elszabadult lakásáraknak, de van, ami igazi hungarikum. Az újlakás-vásárlások 40 százaléka ugyanis befektetési célú, és e csoporton belül is tekintélyes hányadot tesznek ki a Rogán-féle letelepedési kötvényesek. Én nem szeretném, hogy ők vigyék el a budapestiek lakásait, ezért szállok szembe az ingatlanspekulánsokkal.

De teszünk ennél többet is. Méltányos szabályozással csökkentjük az albérletárakat, bővítjük a budapesti bérlakásállományt, létrehozzuk a budapesti lakásügyi ombudsman intézményét, valamint az Első Fővárosi Lakástársaságot, amelyen keresztül a bérbeadási piacba bevonjuk a jelenleg üresen álló önkormányzati ingatlanokat is. Tarlós átengedte a kormánynak a főváros oktatási intézményeit, majd szótlanul nézte végig, amint a NER sötét fundamentalizmusa elkergette Budapest egyetlen nemzetközileg jegyzett egyetemét és tudásközpontját. A politikusfeleségek fénykorában én büszkén mondom: pedagógusférj vagyok, akinek meggyőződése, hogy minden városvezetőnek kötelessége ellensúlyozni azt a rombolást, amit a Fidesz az oktatásban tett. Fővárosi működtetésű iskolán kívüli programokkal; korszerű, versenyképes tudás közvetítésével, idegen nyelvek és állampolgári ismeretek oktatásával és nem utolsósorban ösztöndíj- és tehetséggondozó programokkal szolgáljuk, hogy gyerekeink az érvényesüléshez szükséges tudást szerezzenek. Mert sokan vannak, nagyon sokan, akik többre vágynak, mint amit a Fidesz közoktatása eléjük vet, de akiknek esélyük sincs arra, hogy önerőből bármi máshoz hozzájussanak.

Végezetül fontos célom, hogy Budapest a kultúra városa, sőt kulturált város legyen. Nem üldözni, hanem üdvözölni és támogatni kell a független kulturális műhelyeket, a mainstreamen kívüli gondolkodást, a rendszer (bármelyik rendszer) kritikáját. Örülünk minden turistának, szeretnénk, ha többen lennének azok, akik másnap is emlékeznek, milyen is a bulinegyeden túli Budapest. Mert Budapestnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a kreatívipar és a dizájn közép-európai fővárosa is legyen. Új szabadtéri rendezvényeket és közösségi eseményeket szervezünk részben új helyszíneken, például a pesti rakparton és a Szabadság hídon. Hogy ne teljen el nap Budapesten értékes, elgondolkodtató, meghökkentő, önmagunkra reflektáló kulturális program nélkül.

Ez tehát az a nyolc pont, amelyből konkrét cselekvési programot a budapestiek bevonásával alkotunk, erre a közös tervezésre hívok és várok minden budapestit a Mibu.hu oldalon. Amit én Budapestről, Budapest jövőjéről gondolok, azt legszebben Garas Dezső mondta el egyszer. Ő úgy fogalmazott: olyan városban szeretne élni, ahol mindenhol az van kiírva: fűre lépni szabad! Én is ilyen várost szeretnék. Azért mert ez a mondat két dolgot feltételez: hogy Budapest zöld, és hogy Budapest szabad.

Szabad és zöld Budapest pedig akkor lesz, ha a hatalom embere helyett az emberek hatalmát választjuk, ha kiszabadítjuk a várost a NER fogságából, és visszaadjuk jogos tulajdonosainak, a budapestieknek – szabad várost a szabad polgárainak.

A szerző a baloldal főpolgármester-jelöltje

A Magyar Hangban 2019. április 5-én jelent meg Puzsér Róbert főpolgármester-jelölti munkaterve Elviselhetetlen zöldfogyatkozás címmel. Hasonló cikk írására Tarlós István főpolgármestert is felkértük, de egyelőre választ sem kaptunk hivatalától.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/17. számában jelent meg, 2019. április 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/17. számban? Itt megnézheti!