A Fidesz elnöke felkérte a fideszes képviselőt, választassa meg magát az egyik sportági szakszövetség elnökének, hogy rendbe tegye a zavaros pénzügyi helyzetet, amely a korábbi, amúgy szintén fideszes politikusként is tevékenykedő elnök idején keletkezett. Nagyjából így is összefoglalható a hír: Lázár Jánost választották meg elnökké a Magyar Tenisz Szövetség tisztújító közgyűlésén.
Lázár szerepvállalása nem volt váratlan, már a júniusi közgyűlés előtt is a lehetséges elnökjelöltek között emlegették. Ezt a tanácskozást el kellett halasztani a járványügyi korlátozások miatt. Amikor aztán kiderült, hogy maga a miniszterelnök kérte fel, nem sok kétségünk maradhatott, ki lesz a befutó. Lázár Jánost egyedüli jelöltként, 156 igen szavazattal, két érvénytelen voks mellett választották meg. Ugyanakkor a Népszava megírta, hogy határozatképtelenség miatt a szavazás első fordulója nem volt érvényes, a második körben pedig már nem volt limit. Mint egy lakógyűlésen – jegyezte meg a napilap.
A sima választást, pontosabban szavazást elősegítette, hogy a korábban a posztra szintén aspiráló Bardóczky Kornél hátrébb lépett. Nyilván felmérte az egykori Davis-kupa-válogatott teniszező, hogy Lázár János politikai hátszelével nem vetekedhet a sportolói múltja.
– Nem fideszezni jöttem, hanem teniszezni – szellemeskedett a szavazás előtt a jelölt, akinek energiáit Orbán Viktor, amióta nem tagja a Miniszterelnökség vezetőjeként a kormányának, a legváltozatosabb feladatokkal igyekszik lekötni. A teniszszövetség egyébként tényleg nagy bajban van, 3,5 milliárd forintos állami segítség nélkül nem konszolidálható a helyzete. Az előző elnök, Szűcs Lajos (Fidesz) el sem ment a tanácskozásra. A jelek szerint a hátrahagyott számlát mi, adófizetők álljuk majd. Ha jóhiszemű vagyok, Lázár János megbízatása arra szól, hogy ezt a segítséget felelősen, valóban a sportág érdekében használja fel a szövetség. Ha már a fideszes elődnek nem sikerült, megoldják házon belül.
Abban rég nincs már semmi rendkívüli, ha kormánypárti politikus kerül egy sportklub vagy szakszövetség élére. Volt ilyenre példa a korábbi, más színezetű kormányok alatt is. De a sportszervezetek politika általi megszállása mára rendszerszintűvé vált, s hamar kiszolgáltatott helyzetben találja magát az, amelyik nem akarja megérteni az idők szavát. Lázár János megválasztása önmagában talán nem is kifogásolható, nem számít kirívó vagy botrányos esetnek sem.
Kicsit más a helyzet a vívószövetségnél, ahol nemrégiben tartottak szintén tisztújítást. Itt ugyanis Csampa Zsolt helyettes belügyi államtitkárnak, korábbi fideszes képviselőnek kihívója is akadt. Nem akárki: Szabó Bence kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok kardvívó. De a politikai hátszélnek itt sem lehetett ellenállni, Csampa 93 szavazattal maradt elnök, Szabó 51 voksot kapott. Persze nincs arra garancia, hogy aki korábban sportolóként, edzőként sikeres volt, alkalmas sportvezetőnek is. Szabó Bence esetében azonban ilyen gond aligha lehet. Volt a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója és főtitkára, jelenleg a nemzetközi vívószervezet, a FIE végrehajtó bizottságának magyar delegáltja.
A két sportszövetség esete azt mutatja, hogy az eltérő körülmények végső soron ugyanolyan eredményre vezetnek. A politika favoritja mindig győz. A nagy számok törvényéből kiindulva van, amikor a jelölt elhivatott, alkalmas, s ő a jó választás, de az biztosan nem egészséges, hogy a miniszterelnöki felhatalmazás immár a sportvezetők kiválasztására is kiterjed a gyakorlatban.
Mielőtt elvernénk a port a behódoló, a politikai akaratnak fejet hajtó, ellenkezést legfeljebb szimbolikus gesztusokban kifejező sportszakmai testületeken, ne feledjük, nem működik másként a Magyar Tudományos Akadémia sem.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/31. számában jelent meg július 31-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/31. számban? Itt megnézheti!
