Tétován lépett a sörözőbe. A bejárattól hosszasan pásztázta az asztalokat, közben őserdei búvópatakként kövér izzadságcsepp szaladt végig bozontos barkójának sűrűjében, holott csupán néhány lépést kellett a megállótól megtennie a langyos nyárestében. Végre észrevette a sovány, barázdált arcú, erősen kopaszodó férfi integetését és heves gesztikulálását a sarokban lévő asztal mellől, így arra vette az irányt, el-elsodorva néhány üresen álló széket.
– Ezer éve Lacikám!
– Szevasz Joe! Alig ismertelek meg, kész Piedone lettél!
– Lacikám, Te sem leszel szebb, hidd el, csak szeretnél angyalföldi Terence Hillé válni. Mikor is volt? Negyvenvalahány éve?
– Egész pontosan 43. A leszerelési bulin. És ha nincs a fészbuk, akkor ki tudja, összeakadunk-e még?
– Így van. És ha nincs ez a háború! Na de várjál, máris kezdek kiszáradni! Legyen kedves! Lacikám, korsó gyorsítóval mehet?
– Mi az, hogy! A következő kör az enyém!
A pincérnő nesztelenül suhant sötétkét, térdig érő, fűzős cipőjében, az alumínium tálcáról a foltos, bordó abroszra rakta a két vilmost és sört, a korsók körül pillanatok alatt nedves körök rajzolódtak az asztalra. A két férfi mohón hajtotta fel a röviditalt, elégedetten sóhajtva és csettintve a nyelvével a szesz torkot maró hatására. Joe vöröslő fejjel, izgatottan, szinte levegőért kapkodva kezdte felidézni az online egymásra találás emlékét.
– Nem nagyon olvasom végig a kommenteket, gyorsan szétvet az ideg ezektől a hazaáruló taknyoktól, még az a szerencse, hogy megakadt a szemem a Garibaldin, és akkor látom, hogy a Kovács Laci, hát egyből gyanús lett!
– Muszáj volt eligazítanom ezeket a nyálas majmokat, röhögnek azon, hogy a ruszkik hozzák a frontra az M zárolt T-55-ösöket, mit tud ez a sok hülye tápos, nem igaz, Joe?
– Te harmadik század voltál, ugye?
– Századparancsnoki irányzó, te meg töltő a másodikban.
– Na jól van, nem kell annyira nagyra lenni, azért lettél irányzó, mert nem bírtad el a malacot, hát azért csak pesti vagy! – felelte Joe gúnyosan, de Laci úgy döntött, nem veszi fel a pesti mivoltát ismét felhozó piszkálódást, inkább gyorsan egy közös kalandot idézett fel:
– Emlékszel, amikor váratlan riadót kaptunk? A tisztek nagy része állni nem tudott, annyira részeg volt.
– Nem baj, azért csak kivonultunk a körletbe, beástuk seperc alatt a tankokat aztán odavertünk az olaszoknak. Legalábbis a zászlóaljparancsnok ezt mondta, hogy legyőztük a Garibaldi dandárt.
2033
Az 55. évfordulóra 55 teremben látható a Nemzeti Párt története. A régi neve csak néhány logón olvasható az első teremben, pár fotó az ezredforduló előttről, jó, hát mi is voltunk fiatalok, bohók, bolondosak, de különben meg át volt gondolva az egész a kezdetektől
Laci ekkor nagyon komoly arcot vágott, valami olyasmit, amit a tv-ben látott politológusokon figyelt meg:
– Mondok én neked valamit, és ezt írtam le a posztban is: ha élesben megy, akkor is szétvágjuk őket, ebben én biztos vagyok! Annyira odavannak a leopárdoktól meg a bredliktől, hagyjuk már, űrméret alatti ellen esélyük sincs.
– Abszolút így van Lacikám – helyeselt Joe –, és azt se felejtsük el, hogy te ugyan csak pesti gyerek vagy, de én meg tökös halasi fickó, majd pont ezek a nyafka b.zi digók állítottak volna meg minket! Garibaldi, anyám borogass!
Joe a sör mellé hozott szalvétával törölgette a homlokát: a tüske meghozta a bátorságát, és a visszaidézett – képzeletbeli – tankcsatáktól teljesen kimelegedett. Laci a mellettük lévő asztalnál hajlongó felszolgálót méricskélte szemtelenül, a beszélgetéstől nem csak jóval fiatalabbnak érezte magát, de valahogy az egykori laktanyai tesztoszteron szint is éledezni kezdett benne. Meg is emelte a hangját, hogy a pincérnő is hallhassa harcias kijelentését:
– Nem kérdés, hogy végül csak elkenik a ruszkik az ukránok száját, a magyargyűlölő rohadt anyjukat! Elmehetnek a brüsszeliek meg az amerikaiak is a jó büdös francba.
– Így van, a sok b.ziimádó. Lacikám, képzeld már el, ha valaki nálunk Lentiben beközli, hogy ő LMBT. Hát milyen ápolást kapott volna már, nem?
– Na, erre inni kell, ez most az én köröm! Mi újság egyébként veled, Joe?
Joe néhány másodpercig elgondolkodott, amíg meghúzta a korsót, voltaképp mit is lenne érdemes megosztania katonatársával az elmúlt 43 évből, lenyelte a kortyot, majd megvonta a vállát.
– Cukor meg vérnyomás, a szokásos, de nem foglalkozom én ezzel, egyszer élünk! Megvagyunk az asszonnyal. Tavaly leszázalékoltak, elvagyok a nyugdíjból, most emeltek, és ott az egész világ a fészbukon, nem igaz?
– Én is korkedvezménnyel, néha azért bejön egy-egy érintésvédelmi meló. A lányom Hollandiában kozmetikus, azt támogatjuk. Nem értem, miért jó ezeknek a koszos migránsoknak a pattanásait nyomogatni, de nem lehet beszélni a fejével, ez van.
– Ne is mondd, a fiam meg Angliába ment hentesnek, most már kénytelen voltam letiltani, nem vagyok kíváncsi a kormányellenes kirohanásaira, érted, onnét szitkozódik. Örüljön neki, hogy ott van, vigye az összes hülye haverját, minket meg hagyjanak békén.
Mi járhat azok fejében, akik egy Oroszország által dominált világban képzelik el maguk és utódaik jövőjét?
Veszteg kellene maradnunk. Legalább azt a biztonsági garanciát ne erodáljuk folyamatosan, amelyben most vagyunk. Vagy a magyar kormány a varsói szerződésbe vágyik, KGST-gazdaságot akar újra?
Laci lemondóan maga elé, a piszkos abroszon lévő fém só- és borstartóra meredt, majd legyintett.
– Nincs már bennük semmi tisztelet felénk, én is azt mondom, menjen mindegyik világgá. Hány napot bírnának ki ezek a maiak Lentiben? Mondjuk a Varjú őrnagy mellett. Na, ez volt ám az igazi Brad Piti! Hallottad, hogy a kommunisták azt az elsőkörös laktanyát is bezárták? Valami szeméttelep lett vagy mi.
Joe értetlenkedve csóválta a fejét, majd tenyerével az asztalra csapott, és szinte zihálva jelentette ki:
– Én mondom neked, újra kellene nyitni! Szépen besorozni mindet, az LMBT-vel kezdeni, a felvonulásukról egyenesen vinném őket a laktanyába.
– Biztos is. Szerintem, ha kilépünk, akkor újranyitják, nagyon helyesen! – bólogatott Laci.
Joe kiitta a sört, a korsót az asztalra csapta, széles mosoly terült el kövér arcán.
– De arra elmegyünk, nem igaz, Lacikám? Megmutatjuk nekik, hogyan kell hazavágni a Garibaldit!
