Igencsak elszaladt az idő. Ideje lenne feltápászkodnom. Majd ha véget ért a beszéd, mondja sziszegve nekem a teremőr, szelíden, de azért határozottan a vállamra téve a kezét. Mintha a szigorú tekintetébe enyhe kis mosoly vegyülne, vagy inkább csak én vélem látni a szájszeglet finom, együttérzést jelző elmozdulását? De hiszen csak a kisunokám, a Karcsi ebédjének elkészítésével nem szeretnék elkésni, az egész hetes bentlakásos gimnázium után mégiscsak jól esik az otthoni főzt, még akkor is, ha a Nemél menzája tényleg nagyon kiváló. Az elmúlt napokban félóránként láttam a tévében, hogy a Nemzeti Élelmezési Hatóság által biztosított ingyenes iskolai menü garantáltan tartósítószer- és hormonmentes.
De inkább el sem kezdem a mondandóm, úgy látom, a mosolynak vélt valami már eltűnt, ha ott volt egyáltalán. Szigorú penge száj jelzi, hogy tilos beszélgetni. Tiszteletlen. Értem, szégyellem is magam, maradok hát a süppedős bőrfotelben, és nézem tovább a vetítést, az egyenruhás máris hátralép a sarokba. Leginkább valami elegáns kínai katonai díszegyenruhának tűnik, fessen néz ki, na.
Ha nem várnám ebédre Karcsikát, akár egész nap szívesen elücsörögnék itt, mindenütt nagyon kényelmesek a székek. Az elegáns étteremről nem is beszélve, bár az szóba sem jöhet. De végül is Karcsi várhat. Ha nincs délben ebéd, az sem a világvége, nem kell elkényeztetni ezt a fiúgyereket, még langyi lesz belőle, és akkor hiába tanul, nem kap állást sehol. Még jó! Kellemes meleg árad a befúvókból, legalább egy picit átmelegszem, lényeg, hogy a délben kezdődő gázszünet előtt elkészüljön a becsinált leves, az majd melegen tart délután, Karcsi meg majd elmegy a sarki Nemzeti Honvédelmi Központba a napi kötelező edzésre, abban egész biztosan kimelegszik.
Meg kell hagyni, gyönyörű lett ez az épület, mindannyian büszkék lehetünk rá. Valami tádzsik vagy türkmén tervező álmodta meg, olyan jurta szerű kívülről, persze ez csak a látszat, hatalmas üvegkupolája van, mindent eláraszt a fény, kivéve ezt az utolsót, a mozitermet, ahol az egész hátsó falra vetítenek. Őszintén szólva a múzeum alapos bejárásához kell is egy egész nap, hiszen az 55. évfordulóra 55 teremben látható a Nemzeti Párt története. A régi neve csak néhány logón olvasható az első teremben, pár fotó az ezredforduló előttről, jó, hát mi is voltunk fiatalok, bohók, bolondosak, de különben meg át volt gondolva az egész a kezdetektől, meg kellett érnie minderre az embereknek, szóval ezt a nálunk okosabbak jobban tudják. Istenem, 70 évesen is milyen sármos, olyan rendesen emberes, nem ez a kákabelű, nőies, mint az idegenek, és végtelenül bölcs.
Megnyugtató látni ezen a hatalmas kivetítőn, végre biztonságban vagyunk. „Süss fel nap, fényes nap” – hát kell ennél több? Ebben minden benne van, erre vágyunk mindannyian, a napocskára, a fényre, a melegre, a bizalomra, de ébernek kell lennünk – jól mondja! –, mert az Éjszaka Erői bármikor visszalopakodhatnak. Istenem, hát nem nyugszanak, nem hagynak nekünk békét, mindegyik acsarkodik körülöttünk, most már a közép-oroszok is, miattuk kell Kelet-Rusziából a hűtőkamionoknak hatalmas kerülőt megtenniük.
Na jó, már megint felizgatom magam, egészen kiszáradt a szám, pedig csak két hónap múlva lesz a patikában vérnyomáscsökkentő, nehogy már szívességet tegyek az idegeneknek és agyvérzést kapjak itt! Hogy mit pocskondiázták ezt a múzeumot is, hogy aszongya mennyibe került, meg hogy megint kétezer iskolát bezártak, és a Nemzet Zenészét is gyalázták, pedig gyönyörű ez a halk cigánymuzsika, ahogy belengi a termeket. De végre legalább itt nálunk nem lehet többet gyűlölködni, mondtam is a Karcsikának, nekem ne tudósítson arról, hogy mit írnak az idegeneknél. És nem kell minden kötekedőnek megengedni, hogy véleményt nyilvánítson, nagyon helyes! Ha az idegeneknél úgy van, hogy mindenki szavaz, az az ő dolguk, mi nem akarjuk, hogy bárki, akinek mindez nem tetszik, csak úgy belekotnyeleskedjen. Meg mi az, hogy néhány ezer ember választja a Nemzeti Bölcsek Tanácsát? Hát Istenem, azért bölcsek, mert jobban tudják! Na, a végén még összeizzadom a szebbik ruhámat, pedig ezt akartam felvenni a karácsonyi körmenetre is, és azon mindig ott szokott lenni a Nemzeti Választmányi Alelnök, és ő adja át a kiválósági nyugdíj-kiegészítményt.
Én azt mondom, túlságosan is nagyvonalúak! Hogy a francba is hívták azt a múzeum vezetőt, aki elárulta őt, pedig nem köpünk abba a kútba, ezt mindenki tudja, erre még nagykövet lesz a nyugati misszión, Bécsben. Na, ha szabad ennyit mondanom, ez a pénzpazarlás, még szerencse, hogy a többi országban bezárták a képviseleteket. A sok léhűtő mosolyogva tekergődzik az idegenek körül, nincsen erre semmi szükség. Csak azt a kis helyes nőt sajnálom, a háromgyerekest, igaz, túlságosan tiszteletlen lett. Jaj, de szégyellem, közben véget ért a beszéd, és teljesen elkalandoztam, most már tényleg muszáj mennem. Legközelebb ne hozza be a szatyrát, főleg a csirkelábakkal, hanem adja le a ruhatárban, akár fel is jelenthetném. Igencsak elszaladt az idő.
