A sikeres klímapolitika csak társadalmi igazságosságra épülhet

A sikeres klímapolitika csak társadalmi igazságosságra épülhet

Simon Kofe tuvalui miniszter az óceánban állva nyilatkozik a konferencia alkalmából (Fotó: Reuters)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Simon Kofe, a csendes-óceáni szigetcsoport, Tuvalu külügyminisztere térdig a vízben állva üzent a glasgow-i klímakonferencia résztvevőinek. A kilenc szigetből álló állam két szigetét már csaknem teljesen ellepte az óceán, és hasonló sorsra juthat a többi is, ha a Föld lakói, a világ országainak és városainak vezető politikusai nem értik meg, hogy a cselekvés nem lehetőség, hanem kényszer, hogy a klímaváltozással szembeni küzdelem nem a holnap feladata, hanem már tegnap is el voltunk késve vele.

Sokan hiszik, hogy a klímaváltozás is csak valami olyan dolog, ami másokkal történik meg. Hiszen sok ezer kilométer választ el minket Tuvalutól, és látszólag az Antarktisz olvadó jégtömbjei sem részei mindennapjaink valóságának. Pedig nagyon is a mi ügyünk. Az elviselhetetlen nyári forróság, a budapesti aluljárókat elárasztó özönvízszerű eső, a poloskaáradat vagy számos hétköznapi élelmiszer luxuscikké válása és persze a világot megbénító és Magyarországon is halálos áldozatok tízezreit követelő világjárvány nagyon is a mi életünkről szól. És ez még csak a jelen.

Bolygónk, élőhelyünk védelme ma az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás, azonban a konkrét és hatékony cselekvésre, eredményekre akkor van esély, ha az intézkedések mögött társadalmi támogatottság áll. Egy-egy jó szándékkal, de rosszul bevezetett klímavédelmi intézkedés akár a klímavédelem ellen fordíthat tömegeket. Ez pedig felbecsülhetetlen következményekkel járhat, hiszen a tudósok szerint alig 10–15 évünk van arra, hogy a kedvezőtlen folyamatokat megfordítsuk; így minden elvesztegetett nap jelentős kockázatot jelent.

Társadalmi akarat és egyetértés azonban nem születik magától. Akkor van esély a tömegek meggyőzésére, ha a globális klímapolitika nem növeli, hanem csökkenti a társadalmi különbségeket, tehát az alacsony jövedelmi helyzetűeknek is elérhetővé, sőt vonzóvá válik a részvétel a változásban. Soha nem volt nagyobb szükség a társadalmi igazságosságra, mint ma, amikor a klímapolitikai intézkedések sikere múlhat azon, hogy a legszélesebb rétegek méltányosan viseljék az átmenet terheit és igazságosan részesüljenek azok pozitív hozadékaiból. Ez különösen fontos a kelet-közép-európai régióban, így Magyarországon is, ahol a társadalmi átalakulásokból, reformokból általában csak egy szűk elit profitált. Emiatt még olyan történelmi léptékű átalakulások megítélése is kétessé vált, mint a kommunista diktatúrának véget vető rendszerváltásé.

Az egészségtelen újraelosztás a mai Magyarországon a kormányzati politika maga. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett szolidaritás nélküli államkapitalizmus a legszegényebbek kárán hizlalja a felső középosztályt, és számos jel utal arra, hogy a jelenlegi rezsim a zöld átmenetet is kimondottan a magasabb jövedelműekre fókuszálva igyekszik levezényelni. Az épületfelújítási programok, a háztartási eszközcserére vagy fűtéskorszerűsítésre irányuló energiahatékonysági támogatások, vagy éppen az elektromos autó- és kerékpárvásárláshoz biztosított támogatások részben magas belépési küszöbhöz, azaz jelentős önrészhez köthetők, részben pedig sokaknak luxuscikkeknek számító javak beszerzését segítik. Ezek az intézkedések bár hasznosak, de messze nem elégségesek az érdemi változáshoz.

A koronavírus-járvány okozta krízis és a politikai szándékú kormányzati elvonások dacára az önkormányzatok jobban felismerték a cselekvés kényszerét, mint a központi kormányzat. Bár Budapesten a 2019-es helyhatósági választáson győztes ellenzéki koalíció állította programjának fókuszába a zöldfelületek védelmét és növelésének ügyét, ma már nincs olyan kerület, ahol a fejlesztéseknél nem vizsgálják meg a fenntarthatóság szempontjait; hasonlóan elkötelezett a legtöbb hazai nagyváros Miskolctól Szegeden át Szombathelyig. Budapest első közösségi gyűlését is a klímastratégia megalkotását segítendő hívtuk össze, szem előtt tartva, hogy a mindannyiunk jövőjét meghatározó kérdésekben csak közösen, társadalmi egyeztetés során hozhatunk döntéseket. Megvalósítási tervet alkottunk arra, hogy hogyan növeljük a napenergia szerepét a főváros energiaellátásában, ennek értelmében 2030-ra mintegy 1500 megawatt áram megtermeléséről gondoskodnak majd a háztetőkre erősített napelemek. Csatlakoztunk ahhoz a nemzetközi kezdeményezéshez, amely a nagyvárosok karbonsemlegességét célozza meg, és azért lobbizunk az uniós politika színterén, hogy a helyreállítási alapokból a zöld infrastruktúra fejlesztéséhez kapjanak támogatást. A V4-es fővárosok főpolgármestereivel közösen fordultunk céljaink megvalósítása érdekében az EU és az ENSZ illetékes vezetőihez.

Magyarország kormánya eközben az elvárhatónál jóval kevesebbet tesz a klímaváltozás ellen. Igyekszik megtorpedózni az uniós kibocsátáscsökkentési célokat, leplezetlenül képviseli a német autógyártók érdekeit és szűk látókörű politikai számításból blokkolja az önkormányzatok (persze az ellenzékiek), környezetbarát közösségi közlekedést elősegítő járművásárlásait. És ahelyett, hogy azon dolgozna, hogy minél többek ügyévé tegye a globális zöldfordulatot, afféle nyugat-európai, mi több, brüsszeli hisztiként igyekszik aláaknázni, kommunikációjában pedig szembe állítja a klímavédelmet és a fejlődést. Ezáltal pedig éppen azokban kelt félelmet, akiknek bevonása nélkül nincs sikeres klímapolitika.

Ezért is fontos, hogy az ellenzék nem csak szakmailag erős, de társadalmilag is befogadható klímapolitikát képviseljen és tegye részévé azt a jövő tavasszal megalakuló koalíciós kormány programjának. A klímaátmenet lehetőséget nyújt arra, hogy újragondoljuk a társadalom és a gazdaság fő kérdéseit, új struktúrákat alakítsunk ki annak érdekében, hogy a fenntarthatóság mellett az igazságosság és a méltányosság jellemezze a holnap Magyarországát. A következetes és a társadalom előtt álló kihívásokra és az emberekben vitathatatlanul meglévő szorongásra érvényes és megnyugtató válaszokat adó ellenzéki klímapolitika megszólíthat és mobilizálhat társadalmi csoportokat az országgyűlési választásokon. Ne féljünk zászlónkra tűzni a zöldpolitika ügyét, ha zászlónk egyszerre a társadalmi igazságosság lobogója is!

A szerző Budapest főpolgármestere

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/46. számában jelent meg, november 12-én.

A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

UltraHang

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – „A nőnek a konyhában a helye”