„Az Igazságügyi Minisztérium egyedi ügyekben semmilyen felvilágosítást nem adhat, tekintettel az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogára” – ezt a választ bírta adni Völner Pál államtitkár egy országgyűlési képviselőnek, aki három egyszerű kérdésre szeretett volna választ kapni.
Harangozó Tamás írásban feltett kérdései ezek voltak: „Kapott-e elnöki kegyelmet vagy halasztást Veres Margit a jogerős szabadságvesztés-büntetésének megkezdésére? Mikor kell megkezdenie Veres Margit elítéltnek jogerős ötéves börtönbüntetésének kitöltését? Nem csorbítja-e a minisztérium álláspontja szerint az igazságszolgáltatás tekintélyét, hogy egy kormánypárti politikus lassan két éve elkerüli a büntetőügyében született jogerős ítélet végrehajtását?”
V. Margit Balmazújváros jegyzője volt. Az önkormányzatnál ő volt a törvényesség őre. 2018. április 16-án ítélte el jogerősen a bíróság hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt. Öt év letöltendő szabadságvesztésre büntette Debreceni Ítélőtábla. A helyi politikus a köztársasági elnökhöz kegyelmi kérvényt nyújtott be és halasztást is kért a kegyelmi kérvénye elbírálásáig.
Azóta Margit asszony él, mint Marci Hevesen. Nem kell bevonulnia a hűvösre. Bálozhat, az Országgyűlés focicsapatának külföldön szurkolhat. Vélhetően az útlevelét se vonták be, vagy ha mégis, jobb helyzetben van a MOL-os vezér, akinek a horvát bűnüldözés hosszú éveken át bottal üthette a nyomát. V. Margitnak joga a van a személyes adatainak a védelméhez, nekünk egyszerű állampolgároknak pedig nincs jogunk megtudni, hogy vajon rá miért nem ugyanaz az eljárási mód érvényes, mint a többi nem fideszes állampolgárokra. Akikre lesújt a törvény szigora, előzetesben ülnek évekig, ha a közpénzzel való bánásmódjukra a gyanú árnyéka vetül.
V. Margit befolyásos barátainak köszönhetően szabadlábon tengetheti az életét. Szomorúan kell megállapítani, hogy az államhatalom legfelsőbb szintjén nem csupán akkor fütyülnek egy bírósági ítéletre, ha az 60 romának 100 milliós sérelemdíjat rendel megfizetni, hanem akkor is éppúgy fütyülnek, hogy ha egy város fejlesztésére szánt százmilliókat a helyi vazallusok korrupciós technikákkal apasztják.
De az igazságnak számos szürke árnyalata van. V. Margit szemszögéből nézve is van némi „méltánytalanság” abban, hogy ha ő kapja a korrupciós apanázsból a legkevesebbet, akkor a bíróság miért rá szabja ki börtönévekben a legtöbbet.
Miért ő kapja a legtöbbet?
V. Margit egyébként csak „csak” potom 400 ezer forintot kapott meg a város polgármesterének szánt ötmillió forintos „kölcsönből”. Jó, jó, igaz, hogy a 180 milliós állami pénzzel megtámogatott rendezvényközpontot megépítő vállalkozó nagyon olcsón még autót is eladott neki, de hát ez mégis csak kis összeg a kormánypártok környékén „okosban” megoldott ügyleteknél szokásos kenőpénzekhez képest. Nehogy már ezért öt év járjon! Rossz az ítélet, gondolhatja a lebukott jegyző. A rossz ítéleteket pedig mostanság nem mindenki akarja végrehajtva látni. A miniszterelnök sem.
Amúgy a polgármestert szép csendben kifelejtették az ügyből. V. Margit tehát úgy lett bűnös, hogy közben áldozatnak is érezheti magát.
De nem kiabál, nem borítja a bilit, pedig nyilván sokat tudna mesélni. Az önként vállalt szájzárat pedig azzal honorálják a NER legtetején, hogy egyszerűen nem döntenek a kegyelmi kérvényéről. És amíg nem döntenek, addig ő szabadon hallgathat. Sőt, eközben államtitkári szinten óvják a személyes adataihoz főződő jogát.
Végülis jogállamban élünk.
Hogy „illiberálisnak, posztliberálisnak, autoriernek, posztdemokratának vagy hibrid rendszernek” nevezik ezt a valamit, vagy éppen maffiaállamnak, az a lényegen semmit sem változtat.
Harangozó Tamás utolsó kérdésére egyébként a helyes válasz így hangzik: Igen, nagymértékben csorbítja az igazságszolgáltatás tekintélyét, hogy egy kormánypárti politikus lassan két éve elkerüli a büntetőügyében született jogerős ítélet végrehajtását.
