Miért is lett ily égetően sürgős a kereszténydemokrácia bevezetése, amikor még az illiberális változat sem formálódott meg igazán?
Publicisztika
A magyar kormány jelenlegi vezetői, úgy tűnik, még mindig ambivalensen viszonyulnak a rendszerváltás előtti korhoz, világrendhez.
„Valljuk az elesettek és szegények megsegítését”
Xhaka és Shaqiri a svájci nemzet albán hősei, és az albán nemzet svájci hősei. Valamit megháláltak azoknak, akik befogadták őket, és valamit megtoroltak azokon, akik a népüket irtották.
Elnöki felkérésre semmi szüksége nem volt a kormányalakítási megbeszélések elkezdéséhez, egy ilyen felkérés jogilag is nonszensz.
Amennyire lehet, óvom magam a gyűlölettől és a frusztráltaktól, állatokon és növényeken merengek.
Traumákkal teli, borderline nemzet a magyar. Megrontotta a tatár, a török, és nem volt ott senki, aki segített volna.
A magyar kulturális (és részben a tudományos) élet nem kormánypárti fősodrára rátámadók vállalkozásának sikere hosszabb távon szinte bizonyosan kudarcra ítéltetett.
A politikusi tevékenységet meghatározza az ideológia. Esetleg az odaológia. És persze van olyan, hogy az ide-odaológia.
Ha emberi nőstény vagy hím párosodni kíván, szexuális javaival kétféle tőzsdén kereskedhet. Egyik a hús-, másik a metoo-piac.
Van, aki jól fizetett pozícióból kerül hátrább, van, aki a megélhetés lehetőségét is elveszíti, ha rákerül a lapátra.
Őrizet alatt.
Az orbáni hatalomtechnika fontos eleme, hogy nincs választási vagy kormányprogram, amit számon lehetne kérni.
Ha akarja, az embertelen gépezet bárki ellen gyilkos indulatokat tud generálni, a vezérlő elme következő lépései pedig kiszámíthatatlanok.
A radikalizmusra soha nem a radikalizmus a helyes válasz, hanem mindig és csakis a mérték és az emberség.