Fölfogás, fölvilágosodás, fölszámolás, fölületes föstők és persze a giccsföldolgozás – idézte legutóbbi jegyzetében W. Sz. két prominens személyiség modorosságait.
Való igaz: modorosság. De van rá mentség, legalábbis magyarázat. Eszperente kecskenyelv a miénk, bántóan sok, egyre több az e betűnk. Hetven-nyolcvan éve nemcsak a földolgozás, a fölkelés és az egyéb föllel kezdődő szavak nem költöttek föltűnést, de a „jól ösmerem” fordulat is gyakran hangzott el társaságban. A jelenség elfogadottsága kétségkívül kapcsolatba hozható idegen nyelvi befolyással is. Az akkor még a középosztály által is általában beszélt francia hatását is tetten érhetjük abban, hogy az e hangot ki- és leváltó ö általános elismertségnek, a választékos beszéd természetes részének tekintette a közvélekedés.
Mödör: mi a közös Tamás Gáspár Miklósban és Orbán Viktorban? | Magyar HangA fotöj (fotel), a röneszansz (renaissance) nem tűnt finomkodásnak nagyanyáink szájából a nyolcvanas években sem (másoktól akkor már olcsó sznobériának vettük). A háború előtti generáció kihalásával aztán végképp eltűnt a franciás beszédmód, vele az ö hang karrierje is hanyatlásnak indult. A fotőjjel együtt tűnt el a föladat és a fölértékelés, és győzött a kecskenyelv. A e hang győzelme nem teljes. Miért, miért nem a tejföl keményen tartja magát, és a sörből sem lett ser.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
