„Nincs senki. A legvégén a kocsmába jártam toborozni, hátha, de csak egyetlen fickó vállalta a ládázást. Kemény munka, de munka. Hét-nyolcezer forint a napszám, sokaknak jól tudna jönni, és látod, összvissz ennyien vagyunk.”
Ha minden martalékává válik valaminek, akkor mi mást tehetnék: iszom sört. Van egy egyre népszerűbb szekszárdi főzde.
Jásdi István borász szerint még jövőre is „stop and go” üzemmódban lesznek a koronavírus miatt.
Úgy tűnik, Olaszországban annyit lehet keresni a boron, hogy Kolozsvárról is megéri reptetni a román munkaerőt.
Új világgazdasági irányok kijelölését szorgalmazzák a felhívás aláírói.
Országos példa lehet az ötlet, a városi párakapukat is fertőtlenítő berendezésekké alakítják.
Zöldszüret. Fájt, komolyan mondom, hogy sajgott a lelkem, ahogy nyirbáltuk a gyermek fürtöket, és lassan hamvas zöldbe borult valamennyi sorköz.
A tokajiról a legfelkentebb szakértők gondolják szanaszét a nagyvilágban, hogy hatalmas dolog, miközben a mieinknek fogalmuk sincs, mekkora érték van a birtokunkban.
Ami nem a miénk, abból csak a jót vesszük észre. Minthogy nincs állandóan a szemünk előtt.
A mádi borász etalonná, intézménnyé, tekintéllyé, egyfajta atyaúristenné avanzsált az elmúlt három évtizedben.
2018-ban kivágták a rezet a véletlenszerűen vásárolt vörös újborok is, nem csak a hagyományosan megbízhatóbb fehérek.
Aki nem érti, miként szép egy bor, kóstolja meg üstöllést Lelovits Tamás 2015-ös villányi syrah-ját, és személyes szótára máris gazdagabb lesz egy pompás kifejezéssel.
1996 februárjában egy barátom hozott Villányból különböző borokat, köztük sillert, és rádöbbenéssel állapítottam meg, hogy hűha: ez pompás.
Állóháború zajlik a büfésor és a magasabb szolgáltatást nyújtó borászok, vendéglátósok között. A háttérben pedig komoly társadalmi problémák húzódnak.