Badacsony: egy gyilkosság – és ami mögötte van

Az ital és az éjszaka. Azok tehetnek az egészről. Mármint arról, hogy Badacsonyban, ahol még a benzinkutat is fahordó díszíti, a minap egy szüreti mulatságon agyonvertek egy borászt. „Bűne” az volt, hogy szólt egy sötét BMW utasainak, ne hajtsanak be egy olyan helyre, ahol tilos parkolni. H. Csabát ezt követően barátnője szeme láttára verték össze. Vagy ahogy egy helybeli forrásom fogalmazott: végezték ki. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezett elkövetőket – a biztonságiak lélekjelenlétének köszönhetően – sikerült ugyan elfogni, a rendőrség le is tartóztatta őket, de a 40 perc alatt a helyszínre érkező mentő nem tudta megmenteni a földön is rugdalt fiatalember életét.

Vasárnap este tartottak ugyan egy megemlékezést, amelyen több mint százan megjelentek, a mécsesek ottjártunkkor is égtek, a vázába rakott szőlőfürt is ott zöldellt, de a szüreti mulatság a tragédiát követően úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna.

„Benne van a pakliban”

Badacsonytomaj önkormányzata kedden aztán rendkívüli testületi ülést tartott, és amellett, hogy részvétet nyilvánítottak, döntöttek arról, hogy elismerő oklevelet adnak annak a biztonsági cégnek, amelynek munkatársai feltartóztatták az elkövetőket, térfigyelő kamerákat szerelnek fel, megtiltják a közterületen való alkoholfogyasztást, valamint felülvizsgálják a település csendrendeletét. Nagyobb lesz a rendőri jelenlét is – kérdés mikortól, mert amikor ott jártam, egyetlen járőr sem fordult meg a mólónál.

Gyertyagyújtással emlékeztek a Badacsonyban halálra vert borászra - Magyar Hang

Két Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei férfi ellen folytat eljárást a rendőrség.

„Mert benne van a pakliban” – mondta szinte mindenki arra a kérdésre, hogy miért történt meg mindez. Közmunkástól kezdve számos badacsonyi büfésen át egészen a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságig (VMFK) széles egyetértés alakult ki a kérdésben. A VMRFK közleményében is az szerepel, hogy „a Badacsonyban történt bűncselekmény bárhol előfordulhat az országban, ahol szórakozás miatt sokan jelennek meg, és szeszes italt fogyasztanak, ez nem jellemzően Balaton-parti bűncselekmény”.

Badacsony nincs is igazán felbolydulva a haláleset miatt. „Odalent”, a móló környéki büfésoron, amely közelében az eset történt, minden csendes – és nem csak amiatt, hogy véget ért a szezon. A büfések persze sajnálják, ami történt, de minden gesztusuk arra utal, hogy ők úgy gondolják: „az éjszakai élet bizony ilyen”.

„Odafent” viszont, a badacsonyi hegyvidéken, ahol már nem a hekk-palacsinta-spagetti szentháromság határozza meg a minőségi borokra építő vendéglátóhelyek kínálatát, nem hallgatnak az eset kapcsán. Laposa Bence borász, a Balatoni Kör elnöke és a képviselő-testület tagja például azt írta ki a Facebookra, hogy „amire egész nyáron számítani lehetett, az most bekövetkezett”. Lapunknak nem kívánt nyilatkozni, beszéltünk viszont helyi borászokkal és képviselő-testületi tagokkal. A hotelben, ahol találkoztunk, külföldiek szelfiztek önfeledten.

Van a „lent” és a „fent”

– Tulajdonképpen ez a demarkációs vonal – mondta kínjában mosolyogva egyikük. Kérdésemre azonban, hogy ezzel az esettel Badacsony most azzal a 10 évvel ezelőtti Siófokkal kerül-e egy szintre, ahol a Cozma-gyilkosság későbbi elkövetői, az enyingi cigánymaffia szedte a védelmi pénzt, határozott nemmel felel. Más, „fenti” forrásunk viszont furcsának tartja, hogy szeptember közepén „kigyúrt szabolcsiak” érkeztek Badacsonyba, hiszen „a nyaralófeltörésekhez korán van, annak októberben van szezonja”. Azt, hogy esetleg későbbi védelmipénz-szedés reményében érkeztek volna, mindössze egy „lenti” büfés tartotta elképzelhetőnek, a többiek szerint ehhez egyszerűen túl kevesen voltak. (Az Index információi szerint az elkövetők vendégmunkásként dolgoztak építkezéseken Csopakon és Alsóőrsön – a szerk). A rendőrség megkeresésünkre annyit közölt, nem tervezik újabb személy meggyanúsítását az ügyben. Arról azonban adatvédelmi okokra hivatkozva nem adtak felvilágosítást, hogy a gyanúsítottak voltak-e már büntetve. Hozzátették, az egyik elkövetőnél gázriasztó fegyver volt, amelynek viseléséhez engedéllyel rendelkezett. Krisztin N. László badacsonytomaji polgármester sem reagált kérdéseinkre.

– Nem azt mondjuk, hogy a lenti büfésor törvényszerűen gyilkosokat vagy verőembereket vonz ide. Csupán azt, hogy milyen üzenete van ennek a közegnek – mondja egy helyi borász. Olyan – meséli másikuk –, hogy odalent még azok az üzletemberek is magukból kivetkőzve, tántorogva aljasodnak le, akik 20 perccel korábban egy harmincmilliós vitorlásból szálltak ki, „mert egyszerűen ilyen a hely, és főleg azok jönnek ide, akiket kiszorítottak Füredről, akiből nem kérnek Révfülöpön, Szigligeten pedig végképp nem.”

Fővárosi, borászatban jártas informátorom is ezt erősítette meg. – Évekkel ezelőtt elmentem az ottani borfesztiválra. Azt reméltem, szakmázom egy kicsit, este pedig szórakozom. De hát olyan borok voltak és olyan sramli tuctuc zene, hogy nem jött össze egyik se – emlékszik vissza.

Elmaradt a polgárosodás

– Hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy elinduljon már a változás, egy tisztulási folyamat? Egynek? Tíznek? – teszi fel a kérdést Kardos Gábor, a Balatoni Kör szóvivője. Szerinte az lenne a megoldás, ha kormányzati segítséggel teljesen felújítanák az alsó részt a mólókorzótól, aminek külön tragédiája, hogy Badacsonynak éppen az a része néz ki jelenleg a legrosszabbul, aminek a legszebbnek kellene lennie, mert ez a magyar turizmus egyik kiemelt helye. Úgy látja, nem csak az önkormányzat felelőssége, hogy a nyáron harsány lagzizenétől hangos, Kádár-nosztalgiától és kólareklámtól vöröslő badacsonyi partszakasz olyan maradt, amilyen.

– Ahogy az országban mindenhol, úgy itt is elmaradt a polgárosodás – mondja mindezt a Balaton-felvidéken, a Dunántúl közepén. Szerinte egyszerűen nem alakult ki az igény a jobbra, a minőségre, ezért lehet még mindig eladni a régi retróvacakot. Sajnos elképzelhető, hogy eljön az az idő, amikor olyanok leszünk, mint Dél-Amerika. Egyik helyen magánbiztonságiakkal védett luxus, a favellákban pedig semmi, csak nyomor. De Kardos megismétli: igazából ez az, ami tényleg nem Balaton- vagy Badacsony-specifikus, hanem országos jelenség, ahogy az elidegenedés, a párbeszéd hiánya is.

Ami Kardos párhuzamában az igazán ijesztő, az az, hogy szerinte ez a luxus még csak nem is az aranyvécés rongyrázást jelenti majd, Magyarországon szerinte egyre többeknek lesz elérhetetlen luxus már a német középosztály életszínvonala is.

„Feszültek és fásultak nagyon az emberek”

A „lentieknek” persze nagyon nem tetszik ez a gondolkodásmód. – Mit akarnak? Vagyonnyilatkozat kell majd ahhoz, hogy valaki betehesse a lábát Badacsonyba, vagy mi? – kérdi ingerülten egyikük. Miközben beszél, serceg az olaj a lángos alatt, de így is érteni minden szavát. Tagadják, hogy gyakoriak lennének a verekedések náluk, ám egy-egy félmondatukból kiderül, hogy pontosan értették Laposa Bence nagy vihart kavart nyilatkozatait. Érdekes, hogy soha, egyikük sem ejti ki Laposa nevét.

– Verekedés nincs, de azért keletkezik károm a tántorgókból. Feldöntenek mindent – meséli az egyik árus.

– Mostanában történt mindez? – kérdezem.

– Nem. Egész nyáron ez megy. Sokan egyébként arról beszélnek, „megint milyen ügyesek voltak a tapolcai biztonságiak”.

– Sok tragédiát megelőztek már – jelenti ki egy hekkbüfés, aki aztán nem mond többet, amikor arról kérdezem, milyen konkrét esetekre gondol.

– Feszültek és fásultak nagyon az emberek. Nem mosolyognak, csak a gyerekek. Apuka, anyuka már nem – mondja egy pultos a soron. Szerinte ez is lehet a veszekedések kiindulópontja. Mondanivalóját a móló mottójának beillő bon mot-val zárja. Hogy hát mindez benne van a pakliban.

„Odalent”-re sem jutnak el

A helyi Fidesz által emelt Trianon-emlékműnél sepregető közmunkásokat is megkérdem az ügyről. Egyikük az italt és a móló környékén „milliós nyakláncokkal” sétálgatókat okolja, a másikuk a látogatók frusztráltságát emlegeti, és mindjárt össze is kapcsolja azt a saját bánatával.

– Rengeteget kell dolgoznunk ezért a kis pénzért, úgyhogy mi nem járunk a mólóhoz. Csak ha ott kell takarítani – mondja. Meg sem kérdezem, hogy „odafent” mikor jártak, ha nem jutnak el „odalentre” se. Úgyhogy szótlanul söprik tovább a Történelmi Emlékparkban a lehullott faleveleket.