A mennyei világgal való összekapcsolódás Jézus földre jövetelében emberi, szelíd és befogadható módon történt meg, hogy fel tudjuk fogni és el tudjuk fogadni.
Az emberek megkapták Istentől a képességet és az útmutatást, hogy megismerjék őt, s nem mellékesen saját magukat is.
Nem lehet véletlen, hogy a pünkösd éppen az az ünnep, amit nemhogy domesztikálni, de még kommercializálni sem sikerült igazán az emberiségnek.
Jézus az emberiség életét menti meg, miközben a kereszten azt kérdi:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
A Názáretit szeretik afféle szirupos, jámbor ájtatoskodónak ábrázolni, ami teljesen félrevezető. Az evangéliumok Jézusa igen erőteljes, határozott, nem ritkán érdes modorú ember.
Jó és alkalmas minden gyakorlat, amely felismerteti, hogy semmink sincs, ami örökké birtokolható volna, és azt is, hogy minden, amink van, nem a mi szerzésünk eredménye, hanem ajándék.
Egy történet azoknak, akik azt hiszik, hogy büntetlenül elvethetik, megkínozhatják, kizsákmányolhatják a szegényeket.
Az Isten – talán legszembetűnőbben a betlehemi jászolban – „kölcsönhatásba” lépett a teremtett világgal, vállalva, hogy ez a viszony visszahat rá is.
Gyakran szóltunk, amikor hallgatni bölcsebb lett volna, és némák maradtunk, amikor szólni, sőt kiáltani kellett volna.