Negyven éve halt meg Arthur Koestler, akinek munkássága ma is aktuális lehet.
1953. március 9-én temették a néhány nappal korábban meghalt Sztálint. Aznap Sztálinvárosban is megállt egy pillanatra az élet. Egy kép anatómiája.
Az 1950-es évek elejéig kérni sem kellett, anélkül is eltűnt egy-két alak vagy arc Sztálin mellől, ezekről az én korosztályom még tud, az ifjak vagy semmit, vagy csak keveset.
Az ukrajnai háborúban mind az oroszok, mind az ukránok oldalán feltűnnek csecsen harcosok. De mit keresnek ezek az észak-kaukázusi katonák idegen hadszíntereken, és miért harcolnak egymás ellen is? Történelmi visszatekintésünkből ez is kiderül.
Bármennyire hihetetlennek tűnik, a sztálinista gyerekkönyv prototípusa nem rosszul megírt könyv.
A tragédiának két magyar vonatkozása van. Egyikükre hősként emlékeznek, másikukat feledésre ítélték.
Az antikommunista szlogenek ma már egyértelműen a Fidesz ideológiai bázisát erősítik, betonozzák tovább. Ezért érdemes visszamennünk a történelmi tényekhez.
Az igazság az, hogy már Lenin idejében meggyalázott a bolsevik hatalom minden szép elvet, amelynek hangoztatásával tömegeket állított maga mellé.
A kis Finnország hősiesen tartotta magát Sztálin Szovjetuniójával szemben, a 80 éve kitört téli háborúban magyar különítmény, a Kémeri-zászlóalj és további magyar önkéntesek is harcoltak fű alatt. Ez az ő történetük.
Először jelent meg Arthur Koestler világhírű regénye, a Sötétség délben eredeti változata. Megmutatja a diktatúra lényegét.
A politika mindig beleszólt az emberek magánéletébe. Volt idő, amikor szerelmeket, családokat szakítottak szét. Erről is szól a Varsói melódia című előadás.