Augusztus elején egyik legolvasottabb cikkünkben egy, a Nature lapcsaládba tartozó Scientific Reports online magazinban megjelent tanulmányt mutattunk be. Ebben két elméleti fizikus úgy kalkulált, hogy legfeljebb 10 százalék esélye van annak, hogy nem omlik össze a következő néhány évtizedben az emberi civilizáció.
A tanulmány kapcsán magyarországi kutatókat kérdeztünk meg, miként vélekednek a a kilátásainkról. A Másfélfok klímaváltozással foglalkozó tudatosságnövelő program szakértőinek, illetve Mika János éghajlatkutatónak a segítségét kértük, illetve válaszolt kérdéseinkre Bart István, a Klímastratégiai Intézet vezetője és Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke is.
Nem tarthatóak a Párizsi Klímaegyezményben lefektetett célok
Egyértelműnek tekintik a szakemberek, hogy elsősorban az ember felelős a globális felmelegedésért, amely klímaválságba torkollik pár évtized múlva. Problémát jelent az is, hogy a jelenlegi civilizációs berendezkedésünk egy még korábbi, hűvösebb éghajlatra készült fel. Például a városok csatornarendszereit úgy tervezték, hogy az elkészültük előtti 100 évben előfordult legnagyobb városi villámárvizeket is el tudják vezetni, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy több hónapos szárazság után olyan mennyiségű csapadék esik le rövid idő alatt, amely városi belvizeket okoz, és halálos kimenetelű balesetekhez is vezethet.
Bart István hozzátette, hogy az elmúlt 20 évben a kutatók által felvázolt legrosszabb forgatókönyvek valósultak meg időarányosan, és míg korábban úgy vélte, hogy a klímaváltozás katasztrofális hatásait majd csak a gyerekei fogják megérezni, 2018 óta úgy véli, már az ő életében is meg fognak történni azok az események, melyek bekövetkeztét későbbre várták. A Párizsi Klímaszerződésben meghatározott 1,5 fokos felmelegedési cél a jelenlegi vállalásokkal nem tartható – tette hozzá –, azok 3,5 fokos felmelegedést valószínűsítenek. Lukács András pedig egyenesen azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy „rohanunk a katasztrófába.”
Mika János szerint a kérdés az, hogy milyen gyorsan tud a klíma megváltozásához a civilizációnk alkalmazkodni, illetve, meg tudjuk-e óvni az ilyen mértékű adaptációra képtelen növény- és állatvilágot. Lukács András ehhez hozzátette: nem lehet pontosan tudni, hogy a klímaváltozásból mikor következik be a katasztrófa; a természet egy ideig tűr, aztán hirtelen következik be egy új helyzetre való átállás – amit az ember klímakatasztrófaként él majd meg.
Az biztosnak látszik, hogy bizonyos szélsőséges időjárási jelenségek még inkább sokasodni fognak a várható közeljövőben. Mika a klímaváltozás kapcsán a Potsdami Klímakutató Intézet alapítóját, Hans Joachim Schellnhubert idézte: „El kell kerülni a kezelhetetlent, és kezelni kell az elkerülhetetlent”. Ez azért is fontos – ahogy azt Lukács András mondta –, mert „picinyke bolygón élünk, nem tudunk máshova menni”. Nem áll rendelkezésre az ember számára másik bolygó, nincs B-terv.
Mi várható, ha nem teszünk semmit?
Először is fontos tudni, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése nem ugyanazt jelenti a bolygó minden pontján, a Föld egyes térségei jobban, míg mások kevésbé melegedhetnek, így a hatások is eltérő mértékűek lehetnek.
Ez várható globálisan:
- Teljes régiók néptelenedhetnek el, főleg a Közel-Kelet illetve Délnyugat- és Közép-Ázsia térségében, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint így 250 millió, de akár egymilliárd ember is „klímamenekültté” válhat. Ez viszont azt is jelenti, hogy a menekültek elhelyezése miatt nagy területeket kell majd kivonni a mezőgazdasági művelés alól. A folyamat már most megtapasztalható: az ENSZ 2018-as adatai szerint 20 millió embernek kellett elmenekülnie otthonából az éghajlatváltozás okozta természeti csapások miatt.
- Az óceánok szintjének emelkedése szigeteket, tengerparti városokat is veszélybe sodorhat; az eddigi 20 centiméteres vízszint-emelkedés egyre gyorsuló ütemben a század végére elérheti az egy métert is. Ráadásul, ha sikerülne is megállítani a felmelegedést, a tengerek hőtágulása még utána is évtizedekig folytatódna. Emiatt a legalább 50 centis emelkedést a szakértők elkerülhetetlennek ítélik.
- Az északi-féltekén bizonyos növények övei eltolódhatnak északi irányba, de mivel a zöldövezetek nem összefüggőek, ez gyakorlatilag a különböző erdőségek teljes kiszáradását jelentheti.
Az európai mérsékelt égövben:
- Az éves csapadékmennyiség kisebb csökkenése/növekedése mellett sok helyütt a csapadék idő- és térbeli eloszlása a szélsőségek felé tolódhat el, alapvetően veszélyeztetve az élelmiszerbiztonságot, de akár még az ivóvíz-készleteinket is hosszú távon.
- Várhatóan minden évszakban emelkedni fog a hőmérséklet, így a téli fagy, havazás kevesebb lesz.
- A villámárvizek főleg hegységekben, domboldalakon fokozhatják a talajeróziót.
- A kevés zöldterülettel és régi csatornarendszerrel rendelkező városokban várhatóan több városi villámárvíz fog kialakulni.
- Egyre gyakrabban fog előfordulni, hogy a nyári hőmérsékleti maximum eléri a 35-40 Celsius-fokot, és egyre gyakrabban lesznek nyári hőségriadók.
- A 2010-2016 közötti adatok szerint az Európai Unióban az időjárási és éghajlati szélsőségekkel kapcsolatos gazdasági veszteségek már most évente 12,8 milliárd eurót tesznek ki, és ezek 2090-ig a 190 milliárd eurót is elérhetik egy jelentés szerint, illetve az időjáráshoz kapcsolódó katasztrófák a jelenlegi minden huszadik európai lakos helyett akár háromból kettőt is érinthetnek az évszázad végéig.
Ezeken kívül, a Kárpát-medencében a következő változások várhatók:
- Az átlaghőmérséklet 2050-re 1,5-2 fokkal, 2100-ra akár 3,5-4 fokkal is emelkedhet.
- A térség vízszegény országgá válhat a jövőben (már most évente három Balatonnak megfelelő víz hagyja el az országot, ahogy arra az Index is rámutatott), és a talajvíz szintje drasztikusan csökken. 2019-ben félsivataggá sorolta át a Homokhátságot az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete (FAO).
- Anticiklonos hatások miatt a késő-tavaszi fagyok száma kis mértékben emelkedhet.
- A fagyos napok éves száma a múlt század eleje óta 16 nappal csökkent, míg a hőségnapoké 11-gyel nőtt. Ez a tendencia a jövőben is várhatóan folytatódni fog, több lesz a hőségnap, forró nap és hőhullám. Ez különösen problémás, mivel az Eurostat adatai szerint Magyarországon a lakosság 26 százaléka olyan lakásokban él, amelyek a hőségnapok során alkalmatlanok a huzamosabb benntartózkodásra, statisztikai kimutatások szerint pedig a Budapesten az elmúlt években a hőségnapokon esetenként 30 százalékkal is emelkedik a halálesetek száma.
- Ezek a hatások nem tesznek jót egyik fő gabonanövényünknek sem. A búza hozama a század közepére 8 százalékkal, a század végére akár 21 százalékkal is csökkenhet még fokozott öntözés és műtrágyázás mellett is, állítja az Agrárgazdasági Kutató Intézet. Nem járna sokkal jobban a kukorica sem, ott még akár ennél is nagyobb visszaesésre lehet számítani. Lehoczky Annamária éghajlatkutató, a Másfélfok állandó szerzője külön cikkben mutatott rá a burgonyatermesztés hanyatlására.
Bart István mindezt azzal egészítette ki, hogy nem is ezek a legrosszabbak, amik Európára várhatnak egy klímakatasztrófa esetén, hanem az Afrikából és Ázsiából esetlegesen beözönlő tíz-százmilliós nagyságrendű klímamenekült. Ekkora embertömeg befogadása, integrálása olyan kulturális kihívás elé állítaná Európa országait, amelyet nem biztos, hogy tudnának kezelni, nem biztos, hogy az európai civilizáció, ahogy ma ismerjük, ezt túl tudja élni. Ez ugyanis a populista, elszigetelődéspárti politikusok felemelkedését hozná magával, így a demokrácia, az emberi jogok kerülnének veszélybe, sőt, maga Európa gazdasága is.
– Ha egy koronavírus-járványtól az egész európai gazdaság megroppan, mi történne, ha ennyi klímamenekült özönlené el az országokat – tette fel a kérdést a kutató. A Klímastratégiai Intézet igazgatója szerint „míg árvizekre lehet készülni, politikai forradalmakra nem”, szerinte a politikai-gazdasági rendszerünk még a klímánknál is törékenyebb.
Minden szakértő hangsúlyozta, hogy párhuzamosan kétféle módon kell a kihívásokkal megbirkóznunk: csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, azaz a civilizációnk fosszilis energiákra való épülését megújuló energiákra való áttéréssel és az energiahatékonyság növelésével, illetve alkalmazkodni kell a változásokhoz, azaz, fel kell készülnünk többek között az infrastruktúra, a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás átalakításával, javításával.
Többen is kiemelték, hogy amennyiben egyik pillanatról a másikra nullára csökkenne az üvegházhatású gázok nettó kibocsátása, akkor is 0,3-0,4 fokos további felmelegedés következne be a korábbi felmelegedést okozó hatások továbbéléseként.
„A kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott a kő”
A civilizációnk fosszilis energiáktól való függőségének csökkentése tovább már nem halasztható, állítják a szakértők. A jelenlegi kitermelési technológiákkal is elérhető módon legalább száz évre való kitermelhető energiahordozó áll rendelkezésre, míg közel ezer évre elegendő olyan készletről van tudomása az energiacégeknek, melyek a jelenlegi technológiákkal még nem termelhetőek ki. Mika János úgy fogalmazott, hogy a kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott volna a kő – muszáj növelni az energiahatékonyságot és növelni a megújulók arányát az energiafelhasználásunkban.
Ahogy a Másfélfok szakértői hozzátették: a cél az, hogy globálisan nettó nulla kibocsátást érjünk el, vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátását minden országnak radikálisan csökkentenie kell, valamint gondoskodni arról, hogy amit kibocsátanak, azt különböző „elnyelők” révén ki is vonják a légkörből. Jelenleg ezek a természetes elnyelők nagyjából a kibocsátott szén-dioxid 28 százalékát képesek kivonni, ám kutatások szerint a növényzet csak egy bizonyos hőmérsékletig képes erre, így nincs arra garancia, hogy a megemelkedő légköri szén-dioxidot ugyanilyen arányban legyenek képesek megkötni a jövőben is.
Az Európai Unióban felismerték a veszélyt, és az EU klímastratégiája szerint 2030-ra az 1990-es év szintjéhez képest 40 százalékkal kell a kibocsátást visszafogni a tagállamoknak közösen, ezzel párhuzamosan 32 százalékra kell a megújulók arányát növelni az energiaszektorban, 2050-re kitűzve a nettó zéró kibocsátás elérését. (Ehhez kapcsolódik lapunk 2020. június 3-9-i számában megjelent cikke, Mint cowboyok egy űrhajóban, amely cikk szerint Magyarország klímastratégiája nem más, mint szarvashibák gyűjteménye, és amely a Greenpeace szerint a klímapusztítás forgatókönyve.)
Bart István úgy vélekedett, hogy kibocsátás visszafogása tekintetében legalábbis jó irányba tartunk, globálisan tavaly már stagnáltak a fosszilis kibocsátások, idén pedig zuhanni fognak (ezzel a vélekedéssel ért egyet a Global Footprint Network is, akik szerint idén a túllövés napja augusztus 22-e a tavalyi július végi időponttal ellentétben, és egyértelműen a koronavírus-járvány miatti leállásokból fakadó kibocsátás-csökkenés javítja ezt a statisztikát). Bart szerint örömteli, hogy a szénről „gyors tempóban szokik le Európa”, és váltja ki az energiaigényét más, alternatív forrásokkal, ám úgy vélte, ez az egész jelenleg olyan, „mintha nyitva hagytuk volna a csapot, és úszna az egész lakás vízben, és annak örülnénk, hogy már nem percenként 2 liter víz ömlik a padlóra, csak 1,8.”
Amíg nem sikerül a zéró emisszió elérése, addig nem remélhetjük, hogy jobbra fordul a helyzet – csak kisebb gyorsasággal fog romlani. Az Európai Unió a világ kibocsátásának mindössze 9 százalékát adja, ám az EU kulturálisan mintaként is szolgál, világpolitikai jelentősége túlmutat pusztán gazdasági jelentőségén. Ez a 9 százalék csak az EU saját kibocsátása, azonban ha számításba vesszük, hogy mekkora szén-dioxid kibocsátás keletkezik azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak az előállításakor, amelyeket az EU más országokból importál, akkor ez az arány jóval nagyobb. Fontos jelzés lenne tehát a világ többi része felé, ha sikerülne az európai karbonsemleges vállalásokat véghez vinni.
Több reális megoldás is van, mely a jelenlegi technológiánkkal és hagyományos módszerekkel megvalósítható, sőt, Lukács András szerint évtizedek óta tudják a politikusok, hogy mit kellene tenni. Ám pont az ellenkezőjét teszik, mert vagy szavazatvesztéstől félnek, vagy nem veszik komolyan a klímaváltozásból fakadó veszélyeket. Szerinte a legelső, könnyen megvalósítható lépésnek a háztartási hulladékégetés felszámolása kellene, hogy legyen. Magyarországon a lakosság harmada éget hulladékot több-kevesebb rendszerességgel. Ebből rendkívül mérgező anyagok szabadulnak ki, melyek egyebek mellett légúti megbetegedéseket és rákot okozhatnak, sőt, a felszálló korom a skandináv gleccserekre és az Északi-sarkvidékre is eljut. Ott megtelepedve pedig csökkenti az albedó-hatást, így jelentősen felgyorsítja a jég és hó olvadását.
A kutató elmondta, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint Magyarországon évente 13 ezer megelőzhető haláleset köthető a légszennyezettséghez, a hirtelen csecsemőhalál egyik oka is ez. Szerinte a problémának megoldása is van: felvilágosító kampányokkal, a fűtési szegénység felszámolásával, valamit a jogszabályok szigorú betartatásával (akár alkalmanként a jogszabályok által megállapított 300 ezer forint bírság kivetésével) kell rábírni az embereket arra, hogy a hulladékégetésről leszokjanak. Az említett intézkedések költsége sokkal kisebb lenne, mint a hasznuk, ugyanis így jóval kevesebb teher hárulna az egészségügyi rendszerre, és az emberek tovább élnének egészségben is. Szükséges az épületek korszerűsítése is: így télen kevesebb fűtést igényelnének, nyáron pedig a hőségnapok is elviselhetőbbek lennének. Az energiahatékonyság javítása a fűtési költségeket és a levegőszennyezést is radikálisan csökkentené, így kevesebb légúti illetve szív- és érrendszeri betegség alakulna ki.
Mindenképpen fokozni kell a szén-dioxid-elnyelő képességét az országnak, elsősorban erdőtelepítéssel, továbbá a városokat is zöldíteni szükséges az aszfalt- és betonfelületek csökkentésével, vagy akár a házak homlokzatainak növényekkel való befuttatásával. Bécs példa lehet, ahol idén kötelezővé tették ezt az újonnan épített házak esetén, a régi épületeknél pedig pénzügyi támogatást nyújtanak hozzá. A villámárvizek kezelésére (akár föld alatti) víztározókat illetve záportározókat lehetne létesíteni, a folyók árterületét növelni lehetne.
A háztetőket vagy fehérre lehetne festeni, vagy akár „zöld tetőket” lehetne kialakítani – mint például az a Westend City Centeren is van. Ez a humán komfortérzetet mindenképpen növelné. Az aszfaltok jelenleg nagyjából 10 százalékos fényvisszaverő képességgel bírnak, világosabb színű útburkolat kivitelezése, melyek 20-25 százalékban vernék vissza a napsugarakat, a sofőrök tájékozódását nem befolyásolná. Ezek mind csökkentenék a „városi hősziget-hatást”.
Ezek technikailag mind megoldhatóak, csak politikai akarat kell hozzá. Lukács András kiemelte, hogy korlátozni kellene a gépjárműforgalmat, elsősorban egy kilométer- és szennyezésarányos útdíj bevezetésével (minden gépjárműre minden útvonalon), valamint a parkolási díjak emelésével és kiterjesztésével.
Emellett be kellene tiltani az egyszer használatos műanyagokat, ösztönözni kellene a húsfogyasztás csökkentését, továbbá le kellene állni a repülés és a zöldterületek beépítésének támogatásával. Szerinte aggasztó, hogy jelenleg mindezeknek pont az ellenkezője történik: világszerte döbbenetes mennyiségű közpénzzel támogatják az autóvásárlást, a repülést, a húsfogyasztást, a zöldfelületet beépítését, leburkolását.
Mika János szerint figyelembe kell venni, hogy a felmelegedéssel együtt a megújulók hatékonysága is változhat. Magyarországon a szélenergia hatékonysága valószínűleg gyengülni fog, míg a napenergia hatékonysága erősödni (mindkettő az anticiklonok számának növekedésével, ami felhőmentes és szélmentes időszakot jelent).
A napenergia ára már a 2008-10-es évek alatt a felére csökkent, és azóta is jelentős árcsökkenés tapasztalható. A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség szerint már egy használt autó árából teljesen kiváltható egy háztartás áramellátása. Nagyon valószínű, hogy Magyarországon a napenergiáé a jövő, bár a mérsékeltebb, ám valós potenciállal bíró szélenergiáról sem szabad elfeledkezni. Már most van flexibilis napkollektor, mely a háztetők cserepeire felszerelhető, és a jövőben várhatóan ezek ára is csökken, míg elérhetőségük nő. Az amerikai üzletember, Elon Musk tavaly már azt állította, hogy végre kész tömeggyártásra a napkollektor-cserép is.
A nukleáris energia megítélése vitatott, mert kevésbé éghajlat-melegítő ugyan, mint a fosszilis energia, ám a nukleáris hulladék elhelyezése és a balesetek elkerülése még bőven hordoz biztonsági kihívásokat. Emellett sokkal többe kerül, mint az energiahatékonysági intézkedések. A napenergia felhasználásának legnagyobb nehézsége jelenleg az, hogy a megtermelt energia nagysága időjárásfüggő, továbbá nehéz tartalékolni.
Összességében tehát bizonyos folyamatok már most megakadályozhatatlannak látszanak, ám lehetőséget is rejtenek magukban. Bár a legtöbb ember azt gondolja, hogy a klímaváltozás érdekében csökkenteni kell az életszínvonalunkat, le kell mondani bizonyos, a komfortérzetet növelő tevékenységeinkről, ám ez koránt sincs így. Az IPCC 1,5 Celsius-fokos globális melegedésről szóló különjelentése rávilágít arra, hogy a klímaváltozás elleni fellépés rengeteg hasznot hordozhat magában, mint például munkahelyteremtést, az energiabiztonság javítását, stabilabb gazdaságot, fenntartható közlekedési módok alkalmazását, tisztább környezetet és jobb körülményeket az emberi egészség számára. Ha viszont nem teszünk semmit, akkor az életszínvonalunk biztosan romlani fog, ahogy életkilátásaink is: a késlekedés háborúkhoz, gazdasági válságokhoz, természeti katasztrófákhoz, egészségügyi válságokhoz vezethet.
A szakértők szerint elengedhetetlen, hogy civilizációnk felkészüljön a várható illetve már most bekövetkezett változásokra. Fontos, hogy jobban gazdálkodjunk a vízkészleteinkkel és a mezőgazdaságot felkészítsük a vízszegény és forró időszakokra, miközben egyéni szinten is tudjuk csökkenteni energiaigényünket és lehetünk környezettudatosabbak. Ahhoz, hogy a világunk élhető és egészséges életfeltételeket biztosítani tudó maradjon, magunk és a következő generációk számára, elkerülhetetlen, hogy az emberiség minél hamarabb átálljon a fosszilis üzemanyagokról megújulókra és csökkentse energiafelhasználását. A már bekövetkezett felmelegedés csökkentése egyelőre csak a kutatók legmerészebb álmai között szerepel.
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
