A mára már kihalt őslények árnyékában eltörpül a legtöbb ma élő állat – még az elefánt is. Általánosnak tűnhet a kép, miszerint a ma élő állatok ősi rokonai rendszerint sokkal nagyobbak voltak. vagyis már a világ valaha élt legnagyobb állatai szinte mind kihaltak már, egyetlen kivétellel: mindeddig úgy tudtuk, hogy a még ma is létező kék bálna a világon valaha létezett legnagyobb tömegű állat. De a tudomány fejlődése minden jó dolgot tönkretesz a világban, így az abszolút világrekorder óriást is elvette tőlünk. Néhány évvel ezelőtt Peruban olyan eocén kori bálnamaradványokra bukkantak, amelyek hajdani tulajdonosa nagy volt. Nem kicsit, nagyon. Nagy valószínűséggel (bár ez egyelőre nem jelenthető ki teljes bizonyossággal) még a kék bálnánál is nagyobb. Az állatot sokat mondóan Perucetus colossusnak nevezték el (a cetus a cetfélék latin neve), és a felfedezést a Nature folyóiratban most publikáló paleontológusok szerint újraírhatja mindazt, amit a döbbenetes testméretek evolúciójáról eddig sejtettünk.
100-150 tonna a legtöbb kék bálna testsúlya, bár a feltételezések szerint létezhetnek 200 tonnás egyedek is. A testhossza elérheti a 30 métert. Ezzel a kék bálna minden bizonnyal az egyik (ha nem a) legnagyobb valaha élt földi állat.
85-340 tonna lehetett a becslések szerint a Perucetus colossus testtömege, és a felfedező nemzetközi kutatócsoport értékelése szerint a legtöbb állat 180 tonnás lehetett, ami tehát meghaladja a kék bálnák átlagos testsúlyát.
13 csigolyát tártak fel az elmúlt években a perui Paracas-formáció nevű paleontológiai lelőhelyen. Az európai és latin-amerikai őslénykutatókból álló kutatócsoport már 20 expedíciót indított a lelőhelyre, de egyszerre legfeljebb 2 csigolyát emeltek ki a kőzetből, olyan nehezek és hatalmasok a Perucetus csontmaradványai.
4 bordáját, illetve a medencéje egy darabját is megtalálták az ősi bálnának, ami a tudósok feltételezése szerint nem annyira a mai bálnákra, inkább a tengeri tehenekre hasonlíthatott (bár ennek megítéléséhez még sok csontot, legfőképpen a koponyáját is meg kellene találni).
17-20 méter lehetett a Perucetus testhossza, vagyis – igencsak meglepő módon – e tekintetben jócskán elmaradt a kék bálnától. Hogyan lehetett ilyen „rövid”, ha ilyen súlyos volt? – tehetjük fel a jogos kérdést. Bár pontosabb lenne úgy a kérdés, hogy miért volt ilyen nehéz, ha csak 20 méter hosszú volt?
2-szer vastagabbak voltak a Perucetus csontjai, mint a kék bálna azonos csontjai, és a sűrűségük is nagyobb volt – ez magyarázza a nagyobb testtömegét. A kutatók szerint ez azért lehetett így, mert a Perucetus a sekély tengerekben élt, és a kék bálnával ellentétben levegővel telt tüdővel merült a tengerfenékre. A tüdeje felhajtóerejét kellett a nehéz csontjaival ellensúlyoznia.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/32. számában jelent meg augusztus 11-én.
