A kommunikációs kormányzásba beleszerelmesedett Fidesz és médiagépezete magatartásából kiindulva aggály nélkül kijelenthetjük, hogy ellenzéki pozícióból ők olyan támadássorozatot folytatnának egy másik kormány ellen, amelyhez képest az általuk halálkampánynak minősített tevékenység kedves játszadozás.
Ha igaz, hogy Gyurcsány Ferenc veszélyesebb, mint valaha, az éppenséggel nem a Fidesz melletti szavazáshoz szolgáltat érvet.
Lassan érő felismerés: nem lehet egyszerre az Európai Uniót és Orbán Viktort is támogatni.
Ha valóban nincs kockázata az oltásnak, akkor az állami vezetőknek, a járvány elleni védekezés irányítóinak mielőbb látványosan be kellene adatniuk maguknak a vakcinát.
Az elmélyülés színtere csakis a család, a szűkebb környezet lehet, viharos közéletünk alig nyújt kapaszkodót dúlt hitű honfitársaink számára.
A miniszterelnök a politikai cinizmus és – ne kerteljünk! – aljasság, kicsinyes bosszúállás feketeöves mestereként ezúttal is jórészt mások – bankok, települések – kontójára igyekszik népszerű színben feltüntetni magát.
Miközben Orbán Viktor a demokratikus világban szinte példa nélküli hatalommal rendelkezik, és egészen tág a mozgástere a járvány elleni védekezés irányítójaként is, mintha minden lényeges döntésnél igyekezne másokkal megosztani a felelősséget.
A Fidesz alelnöke nem egyszerűen a főnöke iránti szervilizmust lihegte túl, a pártja kádereire jellemző nagyotmondási versenyt is megnyerte.
A múlt heti brüsszeli szexbotrány egy pillanatra fellibbentette a fátylat, amelyre a kereszténydemokrata, konzervatív kormányzat képe van hímezve.
A brüsszeli botrány szimbolikusan jelzi, hogy eresztékeiben recsegnek-ropognak az orbáni illiberális rendszer erkölcsi tartóoszlopai.
Beszélgetés Kern Andrással, páros interjú Lantos Gabriellával és Lukács László Györggyel. Riport a salgótarjáni Csikágóból. Keresse a friss Magyar Hangot az Átlátszó és a Média1 mellékletével!
