Nem kipukkadt lufi, inkább egyre nagyobbra hízó, a megfáradt politikai elit felé tartó hógörgeteg Magyar Péter és mozgalma. Ez a legkevesebb, ami elmondható a hatalmas, számomra a Fidesz 2002-es, szintén a Kossuth téren tartott gyűlését vagy a nagy, 1989-es tüntetéseket idéző szombati rendezvény után.
Ha eddig nem lett volna világos, a demonstráció minden kétséget eloszlatott: Magyar Péter egyszerre dob kesztyűt az állampárt és a rendszerellenzék (értsd: Orbán és Gyurcsány) arcába. Amire szemmel jól láthatóan van társadalmi igény. Felszabadultan, jó kedvvel mutatta ezt meg országnak-világnak a százezres tömeg.
A propaganda aljaskodásán átlépve továbbra is lehetnek jogos kételyek a formálódó mozgalommal és főként annak életre hívójával szemben. Ám az elemzői okoskodások és összeesküvés-elméletek, a NER-es múltra való célozgatások, a (vélt vagy valós) személyiségjegyekre koncentráló bírálatok leperegnek Magyarról és híveiről. A kultúrprogram nagyszerű volt a Kossuth téren, a református szónok alaposan helyretette a méltatlanná vált fideszes püspököt, de Magyar Péter leendő pártjáról és csapatáról sok újat nem tudtunk meg.
A változás reményét ugyanakkor nemcsak életben tartani, hanem – úgy érzem – erősíteni is sikerült a Magyar Péterre figyelő sokaságban. Eközben, bevallom, szórakoztatónak látom a kormányoldal és médiája erőlködését, ahogy a régi, unalmas fortélyokkal próbálják eltaposni ezt a merőben újszerű kihívást. Semmi ötlet, semmi innováció, ahogy számos ellenzéki vezető is csak vagdalkozni tud (akinek nem inge, ne vegye magára), amikor a feltörekvő mozgalom az ő reménytelenségüknek, a parlamentben eltöltött hiábavaló éveiknek tart tükröt.
Továbbra sem tudok semmi biztosat arról, hogy meddig jut el mozgalmával, még nem is ismert pártjával Magyar Péter. Csak annyit érzékelek, hogy mintha megint lenne Magyarországon belpolitika, mintha tétje lenne a közelgő választásnak is. Friss erő kavarja fel a poshadt állóvizet, korszerű szöveggel és lendületes fellépéssel, miközben egy reménytelenül korszerűtlen, unalmas, a múltban ragadt politikai elit félti a pozícióját. Egy olyan gépezet, amelynek rothadása egyre jobban látható. De amelynek még minden hatalmi eszköz a rendelkezésére áll a lázadás megfékezésére. Ez a rossz hír. A jó, hogy az akkori állampártnak ‘89-ben is a rendelkezésére állt...
Iratkozzon fel reggeli hírlevelünkre, melyben az elmúlt 24 óra és az előttünk álló nap legfontosabb híreit gyűjtjük csokorba, ráadásképp elolvashatja napindító közéleti jegyzetünket, a koffeint. Pár perc az egész, és tájékozottan, felvértezve kezdheti napját!
