Két éve mindössze 24 erdélyi kopót törzskönyveztek Magyarországon – hangzott el a riasztó adat a parlamentben, amikor a lex erdélyi kopónak is nevezhető törvénymódosítást vitatták a mezőgazdasági bizottságban a képviselők. Hiába ősi magyar vadászkutya, „nemzeti kincs” minősítése ellenére vajmi kevés van belőle, bár hozzá kell tenni, hogy manapság kicsit jobb a helyzet, jelenleg évente 40–50 körüli a Magyarországon törzskönyvezett kopók száma. Hazánkban mintegy 600–700 példány él, közülük 200 körülire tehető a tenyészegyedek száma.
Pelczéder Tibor, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub fajtagondozó egyesület elnökének becslése szerint 200-300 kutyánál több nem található Erdélyben sem – ahol 1947-ben dúvadnak kiáltották ki, ezért majdnem kipusztult –, és Hollandiában, valamint Németországban tarthatnak még 100–150 egyedet. Esélyeit eddig az sem javította, hogy egy uniós szabály átvétele miatt néhány éve úgy változott a vadászati törvény, hogy a terelővadászatokon 45 centiméteres marmagasságúnál nagyobb kutya nem használható. A terelővadászat sikere, vadászati szempontból etikus gyakorlati végrehajtása azonban nem a használható kutyák marmagasságától függ. A javaslat ezt a korlátot törölné el az erdélyi kopó számára, így nemcsak a vaddisznóhajtásokon, hanem a terelővadászatokon – ahol többféle vadat lehet lőni – is lehet vele vadászni.
– A törvénymódosítás csak megteremti a lehetőséget, hogy arra használják, amire való, amire kitenyésztették – hangsúlyozta Pelczéder. Ez a fajta fennmaradásának kulcskérdése, ezért kicsit meglepőnek találta, hogy a javaslat hírére elszabadultak az indulatok a világhálón. Pedig idehaza egy vadászati idényben elenyészően kevés, csupán 30–40 kopó vadászik aktívan, miközben egyetlen terelővadászaton 15–20 terrier is megjelenik. Korábban is megjelentek időnként lejárató cikkek a fajtáról, és név nélkül nyilatkozó vadászok beszéltek arról, hogy a kopó, ha utoléri, hajlamos „saját hatáskörben” is megölni a vadat. Pelczéder úgy véli, ha ilyesmi valóban előfordult, az inkább annak a jele, hogy a vad beteg vagy sérült volt.
Úgy látja, az erdélyi kopó leginkább annak az áldozata, hogy nem elég népszerű, pedig a történelmi Magyarország területén évszázadokig széltében-hosszában elterjedt volt. Az utóbbi évtizedekben azonban nem maradt belőle nagyobb állomány, így eleve nem ismerik sokan, noha egyike a kilenc magyar kutyafajtának a komondor, a kuvasz, a puli, a pumi, a mudi, a magyar vizsla, a drótszőrű magyar vizsla és magyar agár mellett. Sokan a magyar fajták közül a legmostohábban kezeltnek tartják az erdélyi kopót, ami a klubvezető szerint nagyjából igaz is, a magyar agárral és a mudival együtt a rangsor végén áll. – Sajnos nem tudtunk belőle divatot csinálni, aminek több oka van – magyarázta. Alaptulajdonságai szerint az erdélyi kopó vadászkutya, de ma már kevés az olyan hivatásos vadász, aki többfajta ebet, így terriert, vizslát és kopót is tart attól függően, hogy apró- vagy nagyvadra vadászik. A kopó mint hajtókutya elég függetlenül dolgozik, és belső késztetése, munkaparancsa alapján megy a vad nyomán. Hóban és nádban is jól elboldogul, amire a kisebb testű kutyák kevésbé képesek. Arra szelektálták Erdélyben – ahol medvék előkerítésében is előszeretettel vették hasznát –, hogy önállóan döntsön a különböző helyzetekben. Egy szóval nem olyan, mint a vizsla, amely könnyebb kezelhetősége okán is nagyobb „karriert” futott be, a hobbiállattartók szívesen tartják, így nagyságrenddel több van belőlük hazánkban.
– A kopót épp a fent említett tulajdonságai teszik alkalmassá arra a fajta vadászatra, amelyre kitenyésztették, ezért lobbiztunk a vadászati törvény módosítása mellett. Klubunk nemrég együttműködési szerződést írt alá az Országos Agarász Egyesülettel, hogy közösen hívjuk fel a figyelmet a két fajta vadászati használhatóságára. Régebben egyébként kopóval és agárral vadásztak dúvadra (rókára, aranysakálra) a nádasokban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ebben gondolkodunk. Ha valaki nem szimpatizál a vadászattal, a kopó sportkutyázásra is alkalmas, hiszen kifejezetten szeret mozogni, futni – tette hozzá Pelczéder. Néhány éve a Budapest–Bécs-maratont is lefutották erdélyi kopókkal. Miután a klub anyagi lehetőségei korlátozottak, igyekeznek koncentrált kampányt folytatni a kutyafajta érdekében, mert ha nem fi gyelünk, néhány generáció alatt végleg eltűnhet a Kárpát-medencéből.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/42. számában jelent meg október 16-án.
