Az Istent szeretők

Ne bántsatok! Istenem, segíts! – hallották a zsidai emberek 1957. december 15-e hajnalán Brenner János rábakethelyi káplán utolsó szavait. A fiatal pap testével az Oltáriszentséget védte, miközben késsel támadtak rá máig ismeretlen támadói. Halálát a torkát érő sérülés okozta, az ömlő vér elzárta a levegő útját. Nagy hatású egyházi személyeket gyakran öltek meg ezekben az esztendőkben az állambiztonság emberei. Összesen 33 katolikus pap szenvedett vértanúságot 1945 után. Legtöbbjük élettörténete, sorsa máig alig ismert.

Bár a bevonuló szovjet Vörös Hadsereg propagandaplakátjain vallásszabadságot ígért, az egyházak üldözése szinte az új hatalom kialakulásának pillanatában megkezdődött. Már 1945 nyarán letartóztatták Túróczy Zoltán evangélikus püspököt, és háborús bűnösség hamis vádjával többéves börtönbüntetésre ítélték.

Imádkozó ÁVH-sok

Az üldözés idővel látványosan erősödött. A gyöngyösi fiatalokat összefogó Kiss Szaléz ferences atyát 1946. április 28-án hurcolták el a helyi rendházból. A kommunista irányítás alatt álló, Péter Gábor vezette állambiztonság arra akarta válogatott kínzásokkal rávenni, hogy ismerje el: a szovjet katonák meggyilkolására szerveződött fegyveres összeesküvés helyi vezetője volt. A városban valóban öltek meg szovjet katonákat: néhány fiatal nőrokonai megbecstelenítése miatt állt bosszút. Tény az is, hogy a tettesek közül többen utóbb Szaléz atyánál gyóntak meg. A kihallgatók leginkább a gyónási titokra voltak kíváncsiak, ám a felismerhetetlenségig összevert pap hallgatott. Sopronkőhidán, szovjet hadbíróság ítélete alapján végezték ki 1946 decemberében.

A titkos hitoktatás volt a bűne Sándor István szalézi testvérnek. Szerzetesközössége 1950-es betiltása után munkásként helyezkedett el, ám esténként, miután bezárt a gyárkapu, egykori neveltjeivel összejárt beszélgetni, imádkozni. Sándor István esete azért is rendhagyó, mert a találkozókon ÁVH-sok is részt vettek, olykor egyenruhában. A jelenlévők eleinte meghökkentek, utóbb megszokták a furcsa látogatókat. Ezek ugyanis korábban, a szaléziak által felkarolt árva gyerekek, nehéz sorsú munkásfiatalok voltak, akik kilátástalan helyzetükben, a csábító anyagi lehetőségek hatására csatlakoztak az Államvédelmi Hatósághoz. A szalézi testvér csoportjába járt imádkozni az Akadémia utcai pártközpont őrségében szolgálatot teljesítő Zana Albert államvédelmi őrmester, Ari László államvédelmi őrmester és Farkas Ferenc államvédelmi hadnagy, illetve több társuk. Az ÁVH számára is ezért volt különösen érdekes (és veszélyes) az ügy. Sándor Istvánt hosszabb megfigyelés után tartóztatták le néhány más szalézi testvérrel és az ÁVH-nál szolgálatot teljesítő fiatallal. Egyéves procedúrát követően négy halálos ítélet született. 1953 nyarán Sándor Istvánnal együtt akasztották fel Zana Albertet, Ari Lászlót és Farkas Ferencet.

Tarkólövés ítélet nélkül

A törvényesség látszatát keltő bírósági tárgyalásra sem volt feltétlenül szüksége a hatalom embereinek. Két hétig működhetett csupán Esztergomban a börtönbüntetését töltő Mindszenty József helyetteseként Meszlényi Zoltán püspök. Az ÁVH 1950. június 29-én délután hurcolta el a kistarcsai internálótáborba. Bíróság elé nem állították, magánzárkájában rendszeresen megkínozták. Télen az ablakát nyitva tartották, a jeges hidegben meztelen lábbal hajszolták az udvaron a közel 60 éves férfit. 1951. március 4-én halt bele a megpróbáltatásokba. (Meszlényi Zoltánt 2009-ben XVI. Benedek boldoggá avatta.)

A kommunista államvédelem olykor közönséges gyilkosságokkal tüntette el a számára nemkívánatos papokat. Az állambiztonság által vezényelt gyilkosságok száma különösen az 1956-os forradalom után emelkedett meg, és elsősorban az egyház, a hívek megfélemlítését szolgálta. Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébánost a település közelében lévő gáton ölték meg 1957 elején. Az atya nem sokkal korábban hittanórát tartott, majd biciklire ült, hogy visszatérjen a parókiára. Az útra feszített drótkötélben elesett, majd a lesben álló hét-nyolc férfi elkezdte ütlegelni. Mivel nem sikerült agyonverniük, tarkón lőtték. Holttestét egy évvel később Martfűnél dobta ki a megáradt Tisza.

Összetört szemüveg

Bő félévvel Kenyeres atya meggyilkolása után érte a halálos szúrás Brenner János rábakethelyi káplánt. Merénylettel már korábban is próbálkoztak ismeretlenek: 1957 őszén fahasábokat hajítottak elé, hogy megállítsák motorkerékpárját. Ő azonban lerázta üldözőit. Prazsák Mihály, az Állami Egyházügyi Hivatal Vas megyei megbízottja is éppen ezekben a napokban fenyegette meg Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspököt: vagy máshová helyezi a tevékeny és népszerű káplánt, vagy számoljon a következményekkel.

A brutális gyilkosság ma is sok ponton hiányos részleteivel Soós Viktor Attila kutatásai alapján ismerkedhettek meg a történelem iránt érdeklődők. Brenner atyát 1957. december 14-én, nem sokkal éjfél előtt volt ministránsa csalta ki a rábakethelyi plébániáról azzal az ürüggyel, hogy a szomszédos Zsidán nagybátyja súlyos betegen fekszik. (Éppen egy héttel korábban, 1957. december 7-én ölték meg az ösküi papot, Szekuli Pált.) A káplán karinget és stólát vett, eltette az Oltáriszentséget, a betegek szentségét. A két falu közötti gyalogösvényen a fiú arra hivatkozva, hogy otthon várják, eltűnt. Brenner Jánost Zsida közelében, az erdő szélén támadták meg ismeretlenek, menekülni próbált, azonban a faluban utolérték, sokdioptriás szemüvegét összetörték. Harminckét késszúrás érte. Tetemét a közeli kiszáradt kútba akarták beledobni, az erősödő kutyaugatásban, az ablakokban gyúló fényeket látva azonban inkább elmenekültek. A kiérkező helyi rendőröket felső parancsra gyorsan eltávolították a helyszínről. A nyomozást az állambiztonság vette kezébe; feltűnően hanyag módon nyomoztak, a corpus delictik (leszakadt gombok, vérnyomok, hajszálak) vizsgálatától eltekintettek. A hosszú procedúra után elítélt, majd felmentett Tóka Ferenc és Kóczán Tibor soha többé nem volt hajlandó beszélni a történtekről. Kóczán 1990-ben váratlanul eltűnt, Tóka 2010 körül bekövetkező haláláig őrizte titkát. A vértanú Brenner János szentté avatási eljárása 1999 októberében kezdődött a Szombathelyi egyházmegyében. Ferenc pápa 2017. november 8-án hagyta jóvá boldoggá avatását.

A „magyar Tarzíciusz” emlékezete

Május 5-én a zalalövői templomban Brenner János még élő pap testvére, Brenner József atya mutatott be szentmisét, melynek keretében megáldotta az istenháza új üvegablakát, amely Boldog Brenner Jánost ábrázolja. Az ablak másik oldalán Szent Tarzíciusz látható, aki 257-ben Rómában szintén az Oltáriszentséget védve szenvedett vértanúhalált.

A zalalövői plébános, Horváth István Sándor kérdésünkre elmondta: bár Brenner Jánosnak rövid élete során nem volt kötődése Zalalövőhöz, ő maga papként példának tekinti hűséggel végzett szolgálatát. – Én viszonylag későn ismertem meg Brenner János történetét, a rendszerváltás előtt egykori pap tanáraimtól sem hallottam róla – meséli István atya. – Ekkor még nagyon erős volt a megfélemlítés ereje. Csak később ismertem meg János atya esetét, és vértanúságnak 50. évfordulóján egy kis könyvet is írtam, amelyben elsősorban gyerekeknek és fiataloknak igyekeztem bemutatni életének állomásait, szem előtt tartva azt, hogy miért lehet ő példaképe azoknak, akik életüket Isten kezébe teszik. Másféle életeszmény ez, mint amit napjainkban sokan az önmegvalósításról gondolnak. Szándékom szerint az új üvegablak hozzájárul Boldog Brenner János tiszteletéhez, és sok fiatal látja meg sugárzó személyiségben példaképét.

Brenner János emlékét nem csak Horváth István Sándor ápolja: 1981-ben a szombathelyi Szent Erzsébet-templom gyóntatókápolnájában őt ábrázoló üvegablakot helyeztek el, az úton pedig, ahol megölték, 1996-ban emlékkápolnát emeltek. A harang oldalára újmisés jelmondatát írták (ez szerepel egyébként sírján is): „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik”.

A május 5-ei zalalövői szentmisét celebráló Brenner József élettörténete is érdekes. Mint Horváth István Sándortól megtudjuk, a kisparaszti Brenner családban három fiúgyermek született, László, János és József, mindhárman papok lettek. János halála után a másik két testvért nem érték támadások, de a kommunista rendszer gondoskodott arról, hogy ne legyenek szem előtt. Az idősebb testvér, László a Győri Egyházmegyében, egy alig több mint 100 fős településen szolgálhatott. József atya pedig nem kaphatott még plébánosi kinevezést sem, évtizedekig szolgált káplánként Szombathelyen.

A vértanúságnak rendkívüli ereje van

Hogy súlyát tekintve mekkora esemény a katolikus egyház életében Brenner János boldoggá avatása, arról a zalalövői plébános ezt mondja: – Az elmúlt évek során a közép-európai országokban főként olyan személyeket avattak boldoggá, akik a kommunista diktatúra áldozatai voltak. Sokan valamiféle elégtételt látnak ebben: az Egyház oltárra emeli őket, és engedélyezi nyilvános tiszteletüket, az illetékes világi hatóságok pedig rehabilitálják az igazságtalanul elítélteket.

A keményebb hangúak, mondja Horváth István Sándor, ehhez hozzáteszik még, hogy a másik oldalon mielőbb érje utol az igazságszolgáltatás keze azokat, akik felelősek voltak ezeknek a személyeknek a haláláért. Van ebben igazság, de szerinte érdemes kilépnünk ebből a szűk értelmezési körből. – A vértanúságnak rendkívüli ereje van – mondja. Ezt bizonyítja egyházunk történelme. Az a tény, hogy valaki a hitéért feláldozza az életét, mert fontosabb számára a hit jutalma, az örök élet, mint a mulandó földi élet, igen határozott iránymutatást ad az embereknek. És ez erősebb, mint az a gonosz szándék, amely kiterveli és megvalósítja a rosszat. Az elhallgattatás és a megfélemlítés működhet egy ideig, de az igazság egyszer ki fog törni a rákényszerített csendből. Brenner János papi élete valóban szép hatással volt azokra a hívőkre, akik körében szolgált, de vértanúhalálának még nagyobb a hatása. Személye, története országszerte ismert, sőt világszerte is terjed tisztelete.