Az UNESCO már 2019-ben kérte a kormányt, állítsa le a budai Várban zajló munkálatokat, mert azokkal a történelmi hitelességet kockáztatják, a beruházás azonban azóta is gőzerővel halad. Mára drasztikusan megváltozott a városrész arculata, ami akár a világörökségi minősítést is veszélyeztetheti.
Visszafoglaljuk a budai Várat, az 1945 és 1989 közötti korszakot kitöröljük a történelemből – mondta Orbán Viktor a Vár fejlesztésének szakmai felügyeletét ellátó Hauszmann-bizottság alakuló ülésén, 2014 novemberében. Bármilyen különös is, a cél kijelölésével maga a miniszterelnök sodorta veszélybe a Várnegyed világörökségi címét.
A Budavári Palota és a Várnegyed további részeinek felújítása, illetve átalakítása közvetlen veszélyt jelent a területre – írta 2019- es jelentésében az UNESCO világörökségi bizottsága a Hauszmann-program munkálatairól. Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete bakui konferenciáján fogalmazta meg aggályait a fővárosi fejlesztések kapcsán – a Vár mellett a Liget-projekt, illetve a Mol-torony hatását vizsgálták –, és tett ajánlásokat a magyar kormánynak. A figyelmeztetésnek is beillő üzenet lényege voltaképpen a budapesti világörökségi helyszínek státuszának megőrzése. Az UNESCO bizottsága szerint ugyanis a második világháborúban, illetve a kommunizmus idején megsérült, elpusztult és lebontott épületek helyreállítása egy idealizált történelmi állapotot jelenít meg, amely a hitelesség elvesztéshez vezethet. A kormány 2020 februárjában válaszolt, megnyugtatva a szervezetet: a budapesti világörökségi helyszín kezelése és megőrzése megfelelő, sőt több vonatkozásban más világvárosoknak is példaértékű lehet – írta akkor a Miniszterelnökség. Eltelt három és fél év, és a jelentés ellenére zavartalanul folytatódó építkezések nyomán a budai Vár látképe alapvetően megváltozott, az UNESCO azonban egyelőre nem kommentálta a fejleményeket.
Gondoljunk bármit is a Hauszmann-program mögött megbúvó ideológiáról, és tartsuk szépnek, rondának, hitelesnek vagy hamisnak a Várban folyó munkákat, a világörökségi minősítést szigorú szabályokhoz kötik, és a feltételeknek nem elég a címre való felterjesztéskor megfelelni, a kulturális értéket folyamatosan óvni kell. A világörökség védelmének szempontjai függetlenek a politikai hovatartozástól és a vasbetonba öntött múltért való rajongástól, az objektivitást követve pedig sikerrel zárhatjuk ki az ízlésítéletet a kormányzati negyeddé alakított Várnegyed helyzetének felmérésekor. – A világörökségi terület használata, bemutatása és fejlesztése a világörökségi címhez méltó módon történhet, így különösen: a helyszínnek meg kell őriznie eredeti értékeit, egységes látképét, történeti környezetbe ágyazott, illetve egyedi megjelenését különösen a – nappali és éjszakai – látvány, a térbeli kapcsolatok és arányok tekintetében; illetve: ne veszélyeztesse a helyszín hitelességét, sértetlen fennmaradását és integritását, továbbá ne eredményezze a világörökségi értékek károsodását és a károsodás veszélyét ne idézze elő – fogalmaz a 2011-ben elfogadott (és 2013-ban, illetve 2015-ben néhány részletében módosított) világörökségi törvény. Egyértelmű megfogalmazás, különösen a budai Vár átalakítását érintő pontokon: a „helyszínnek meg kell őröznie eredeti látképét”, hogy „ne veszélyeztesse a helyszín hitelességét”. Az UNESCO 1972-ben fogadta el azt a három évvel később hatályba lépő egyezményt, amely az egyetemes jelentőségű kulturális és természeti értékek nemzetközi összefogásban történő megóvását célozta. A világörökségi egyezmény, amelyhez máig közel 200 ország csatlakozott, a Világörökségi Bizottságot jelölte ki döntéshozó és végrehajtó szervként (ez a 21 tagú testület tett javaslatot a budai Várban zajló munkák ügyében is). A fél évszázada megállapított feltételeknek megfelelően az UNESCO egyetemes kulturális örökségnek tekinti azokat alkotásokat, amelyek – egyebek mellett – az ember kreatív géniuszát jelenítik meg, a kultúrtörténet fontos állomásai, stílusuk vagy a tradícióhoz való viszonyuk miatt kiemelkedő jelentőségűek, illetve tudományos, esztétikai vagy néprajzi szempontból érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. 2005-ben újabb kritériumok kerültek a működési irányelvek közé, ezeket a „kiemelkedő egyetemes érték (keé)” összefoglaló név alatt 2007 óta alkalmazza a szervezet. – A keé alatt olyan kulturális és/vagy természeti jelentőséget értünk, mely különlegességével átlépi a nemzeti határokat és az egész emberiség jelen és jövő generációi számára közös jelentőséggel bír – fogalmaz az útmutató.
Budapest Duna-parti látképe, illetve a Várnegyed 1987-ben, a magyarországi várományos helyszínek közül elsőként vette fel a Világörökség-jegyzékbe. 2002-ben a Hősök tere és környéke, a Millenniumi földalatti vasút, valamint az Andrássy út és környezete is felkerült a listára. Az időpont azért fontos, mert a minősítés megszerzése jelzi azt az állapotot, amelynek megóvását elvárja az UNESCO. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy 1987-ben lakkal kellett volna lefújni a budai Várat, hogy az örökkévalóságig őrizze akkori formáját, de nagy különbség van például a Várkert bazár felújítása, és a Várhegy sziluettjének drasztikus átalakítása között.
A Hauszmann-program ellen számos szakember szólalt fel az elmúlt években, köztük a munkálatokat felügyelő szakmai testületet egyszerre elhagyó Csomay Zsófia, Lővei Pál és Schneller István. – Elfogadhatatlannak tartjuk a kortárs megoldások helyett száz–százötven éve megrajzolt tervek, fel sem épült épületek anakronisztikus megvalósítását, teljesen elpusztult épületek újraépítését, az ennek érdekében teljesen felszámolt magyar műemlékvédelem történetének és eredményeinek teljes semmibevételét – írták Lázár Jánosnak címzett nyílt levelükben, 2016 márciusában. Bár több próbálkozás volt rá, érdemi szakmai párbeszéd nem kezdődött meg a rekonstrukcióról. A meddő kísérletek eredményét jól jelzi, hogy egy négy évvel a fenti levél után megszülető petíció voltaképpen változatlan aggályokat fogalmazott meg. – Szakmailag hamis eljárás, ahogy ezek a visszaépítések történnek. Azaz, hogy egy minden szempontból korszerű igények szerint épülő ház (funkció, szerkezet, technológiák) elé egy száz évvel korábbi homlokzat kerüljön, ami ellentétes az építészet alapvetésével – írták a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia építész tagjai Mentsük meg a Várat! című kiáltványukban.
Nem csupán a visszaépítések váltottak ki nagy visszhangot szakmai körökben, de a második világháborút követő időszakban épült, jelentős értéket képviselő modern alkotások lebontása is vihart kavart. Eltűnt a Várból egyebek mellett Virág Csaba Teherelosztó épülete, illetve a Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-ház is. – Ez egy kulturális és ideológiai tragédia – fogalmazott a Budai Hangnak Csomay Zsófia tavaly augusztusban. – A visszaépítés művészettörténeti és stilisztikai értelemben szürreális, és tökéletesen figyelmen kívül hagyja a világ aktuális történéseit. Ma már minden építésziskolában evidencia, hogy az örökség- és környezetvédelmi szempontoknak megfelelően a meglévő épületeket kell felhasználni, új életet lehelve a funkciótlan terekbe. Egy ház elbontása, majd a helyére emelt új építmény óriási környezeti terhelést jelent, a védendő érték eltűnéséről nem is beszélve. A Budavári Palota rekonstrukciója mellett visszaépül(t) többek között a Csikós udvar, a lovarda, a Főőrség, a József főhercegi palota, a Honvéd Főparancsnokság, valamint az egykori Külügy-, illetve Pénzügyminisztérium. Izgalmas fejlemény, hogy az egyik legfontosabb épület, a Honvéd Főparancsnokság mögött, azzal egybeépülve állt egykori Honvédelmi Minisztérium nem születik újjá – csupán egy jelzésértékű homlokzatot emelnek Kallina Mór alkotása tiszteletére. Az ok egyszerű: a monumentális palota árnyékot vetne Orbán Viktor hivatalára, ezért szóba sem kerülhetett a visszaépítése.
Ami azonban eddig elkészült, az keleti és nyugati irányból egyaránt jelentősen átrajzolta a Vár arculatát. A Dísz téri Honvéd Főparancsnokság tornya, az egykori Külügyminisztérium súlyos tömbje, a Mátyás-templom mögül kibukkanó Pénzügyminisztérium, illetve a másik oldalon a József főhercegi palota váza miatt egy egészen más Várnegyedet látunk. Ne feledjük: a Budapest ostroma idején súlyos károkat szenvedett városrészt a szakemberek döntése értelmében a helyreállításkor egy-két szinttel alacsonyabbra szabták, vagyis visszatértek a középkori arculathoz. Ebbe az egyemeletes környezetbe illesztik most bele azokat az épületeket, amelyeket megszületésükkor még egészen más párkánymagassághoz mértek. Talán ez utóbbi jelzi a legjobban, miért lehet aggályos a világörökség szempontjából a Hauszmann-program, és hogy miért tűnhet veszélyesnek Orbán Viktor 2014-es megjegyzése az 1945 és 1989 közötti korszak kitörléséről. Éppen ez volt az az időszak, ami alapján az UNESCO felvette a világörökségi listára a Várnegyedet. Ha a kormány ezt kitörli, a világszervezet miért ne tenne ugyanígy? Persze a 2019-es ajánlások utóéletét látva valószínűleg semmilyen következménye nem lesz a beruházásnak, az irány mindenesetre tanulságos.
Kerestük az ügyben illetékes Miniszterelnökséget, hogy az UNESCO-val folytatott egyeztetésekről, illetve hogy a világörökségi cím jövőjéről érdeklődjünk, de lapzártánkig nem kaptunk választ.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/33. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg.
