Sötét napszemüveg, lófarokba összefogott haj, fehér ing, fekete zakó, szűk nadrág és az elmaradhatatlan bőrkesztyű – ez az összeállítás volt a február 19-én elhunyt Karl Lagerfeld védjegye. – Úgy nézek ki, mint önmagam karikatúrája, jól is van ez így, tetszik. A velencei karnevál nálam egész évben tart – mondta magáról nagy adag öniróniával egy interjúban a modern divattörténelem egyik legnagyobb hatású tervezője.
Karl Lagerfeld 1933. szeptember 10-én (pletykák szerint 1934-ben) született Hamburgban egy gazdag svéd tejgyáros harmadik gyermekeként Karl-Otto Lagerfeldt néven. Anyja német hegedűművész volt, és ő maga is mindig németként tekintett magára.
Édesanyja stílusa, divathoz való viszonya már kisgyerekként nagy hatást gyakorolt rá, és már akkor eldöntötte, hogy felnőttként a divat világában fogja megvalósítani álmait. Állítólag négyévesen már saját komornyikra tartott igényt, mert napjában többször kívánt ruhát váltani.
Húszévesen költözött édesanyjával a divat fellegvárába, Párizsba, ahol egy évvel később egy kabáttervvel vívta ki magának a szakma elismerését. Ezt követően olyan divatházaknál dolgozott rajzolóként, mint a Pierre Balmain, a Krizia, a Charles Jourdann és a Valentino. A Jean Patounál 1958-ban kezdte irányítani a tervezői munkálatokat, 1965-től kezdve egészen a közelmúltig a Fendi vezetőtervezői posztját is ellátta. Ő volt az, aki megújította és világszinten ismertté tette a márka logóját.
Lagerfeld hamar megmászta a szamárlétrát, egyre nagyobb sikereket könyvelhetett el a szakmában. Sorra kapta a megbízásokat a Chloétól, miközben 1972-től részlegvezetőként és tervezőként dolgozott a Chanelnél. Óriási sikert ért el az 1983-as fekete-fehér kollekciójával, ennek hatására 1984-ban a divatház művészeti vezetőjének választották.
Szenvedélyes alkotó volt, akinek irányítása alatta a Coco Chanel által 1913-ban alapított divatház újra a figyelem középpontjába került. Lagerfeld ugyan megőrizte a tradíciókat, saját képére is formálta a márkát. A múlt formáit a modern elvárásokkal ötvözte, a francia eleganciát a német egyszerűséggel oldotta fel. Folyamatosan alakította a legendás „kis feketét”, amelyről azt vallotta, hogy soha nem érezheti magát benne alulöltözöttnek egy nő; a klasszikus Chanel tweed zakót farmerrel párosította, az ikonikus CC logót pedig bizsuból applikálta tornacipőre.
Az ő irányítása alatt a Chanel világmárkává nőtte ki magát, már nemcsak ruhát és parfümöt, hanem napszemüveget, kozmetikumokat, ékszereket is gyárt. „Amikor átvettem a Chanelt, mindenki azt harsogta, hogy ne vállaljam el, hiszen a divatház haldoklik. Feltámasztottam. Amikor elsőként elvállaltam, hogy kollekciót tervezek a H&M-nek, mindenki azt harsogta: »Ne tedd!« Pedig bejött. Úgy tűnik, jobb, ha nem hallgatok az emberek véleményére” – nyilatkozta egyszer.
Az igazgatói felkéréssel egy időben alapította meg saját márkáját, a Lagerfeld Galleryt, amely 2005 óta ugyan a Tommy Hilfiger-konszern tulajdonában áll, de Lagerfeld élete végéig dizájnerként vett részt a márka életében
Az elmúlt évtizedek legtermékenyebb tervezőjét sokan a divat cápájának hívták, hisz szezonról szezonra mindig tudott újat mutatni mind a négy márkájával (Chanel, Fendi, Karl Lagerfeld, Lagerfeld Gallery). A divat mellett nagy szerelme volt a színház: jelmeztervezőként közreműködött a genovai opera, a bécsi Burgtheater, a milánói Scala, illetve a Salzburgi Ünnepi Játékok produkcióiban is.
Pályafutásának voltak árnyoldalai is. Több alkalommal került összetűzésbe az állatok jogaiért harcoló PETA-val, amely számos esetben bojkottálta divatbemutatóit a szőrmefelhasználás elleni tiltakozás jegyében. A szervezet csak divatdinoszauruszként emlegette a legendás tervezőt, aki közel tízévi háborúskodás után tudott szakítani bundaimádatával.
Azt vallotta, hogy a hiúság a legegészségesebb dolog a világon. A kifinomult ízlés azonban nála nem mindig járt együtt a jó modorral. Nem átallotta nyíltan vállalni, mit gondol egyes nőkről, élesen bírálta például Heidi Klum, Adele és Pippa Middleton alakját és kinézetét. Mindeközben Lagerfeld volt az, aki topmodellé tette Inès de la Fressange-t, Claudia Schiffert vagy Laetitia Castát.
Megjelenése is tükrözte különc voltát. Megszállottan rajongott a japánokért és az art décóért, imádta a régiségeket, a könyvillusztrációkat, otthonában hatalmas könyvtárat tartott fenn. A Harper’s Bazaar egyik korábbi riportjából kiderült, hogy milyen hóbortok szerint élte sokak által irigyelt életét. Napi rutinja részeként sohasem ebédelt, de megivott tíz diétás kólát, délutánonként pedig körbefurikáztatta magát Párizson. A szokások rabja volt: öt teljesen egyforma Dior öltönynek mindig a ruhásszekrényében kellett lógnia.
Lagerfeld az elmúlt időszakban súlyos betegséggel küzdött, már nem tudott részt venni a Chanel párizsi divathéten rendezett bemutatóján a Grand Palais-ben. Ez volt az első alkalom, amikor a legendás tervező a Chanel bemutatója után nem lépett a közönség elé.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
