Senki sem tudta, honnan jött, ő pedig mintha nem tudta volna, merre tovább. Reggel érkezett, és leült a bánya meddőhányójával szemben az egyik ház kerítésének peremére, maga mellé tette a bőröndjét, és végigsimítva szakállán elgondolkodva bámulni kezdte a hegyet. Volt egy ballonkabátja, azt, pedig hideg volt az idő, levette, és a bőröndjére hajtogatta.
Az egyik helybéli először arra gondolt, amikor az ablakán kinézve meglátta a szemközti ház előtt ücsörgő, idős férfit, hogy talán a buszra vár, és csak azért ült le a megállótól távolabb, mert a váróban nincsen pad. Elegáns, fekete kalapot viselt, divatos fekete napszemüveggel, ezért nem is gondolt arra, hogy bármi baj lehet vele. Annak a háznak a tulajdonosa, ami elé kiült, aggódóbb volt, és azt hitte, talán beteg, vagy rosszul lett, ezért kiment, és megkérdezte, segíthet-e valamiben, de a férfinak nem volt szüksége sem kávéra, sem orvosi ellátásra. Megköszönte a figyelmességet, és nézte tovább a hegyet.
Egy széles, felbetonozott út vezetett az egykori kőbánya meddőhányója felé, melynek nagy részét visszafoglalta már az erdő. A benőtt részen, a fák között állt egy régi présház, ezt tíz éve vette meg, és hozatta rendbe egy budapesti ügyvéd, akit viszont a felújítás óta nem látott senki sem. Az a hír járta róla, hogy súlyos adócsalási ügybe keveredett, és most börtönben ül. Talán azt a házat nézi az öreg, gondolta a szemközti szomszéd kilesve a függöny mögül. Meglehet, kombinált a másik, a jóakaratú lakó, hogy az ügyvéd éppen ennek a vénembernek a családjától vette meg a birtokot.
Ott egyébként most egy rejtélyes apáca lakott. Két éve költözött ide, és csak akkor látták, amikor hetente kétszer a tejeskávé színű habitusában, a kis kék Fordjával legurult a boltig, illetve amikor gyűjtést rendezett Könyörületes Krisztus Urunk nevében. Sokan úgy sejtették, az adományt magára költi el.
A képviselő-testületi ülésre érkező, és most a buszmegállóval szemben álló polgármesteri hivatal ablakában bámészkodó emberek úgy gyanították, talán épp Mária nővérhez jött látogatóba az öreg, és amikor azt mondták, hogy nővér, akkor macskakörmöket rajzoltak a levegőbe, mert a falu lakói alapvetően kételkedtek abban, hogy Mária „nővér” valódi apáca volna. Ennek az a pletyka állt a hátterében, hogy a „nővér” valójában az ügyvéd felesége, akinek, miután az eljárás során lefoglalták a rózsadombi házukat, nem volt hová mennie, munkája sem volt, s a megalázó eljárásból is elege lett, ezért úgy tűnt el a nyilvánosság elől, hogy apácának adta ki magát.
Az ifjú jegyző, belekortyolva kávéjába, arra gondolt, talán az álapáca ismerőse, „ne adj’ Isten!” egykori szeretője lehet a furcsa öreg, talán egy inkognitóban járó valódi pap, aki világinak mutatja magát, így tehát csak akkor találkozhatna szerelmével, ha az álapáca leleplezné magát.
Mindenesetre egyre furcsábbnak tűnt az eset, különösen, mert közben megjött a busz is. De az öreg akkor sem mozdult, ült tovább a kövön, és nézte a hegyet. Elment ez a járat, aztán két óra múlva a következő is. A harmadik menetrend szerinti busz sofőrje már úgy érkezett, hogy tudott a férfiról, le is szállt hozzá, és megkérdezte, melyik desztinációra várakozik, de az idegen csak annyit mondott, hogy nem utazik ő már sehová, köszöni szépen az érdeklődést, jól ül itt.
Kora estére az egész falu tudott a férfiról, azok is, akik a közeli nagyvárosban dolgoztak, és alkonyatkor egymás után mind elsétáltak a hegyi út felé, mintha csak levegőznének, vagy véletlenül keveredtek volna arrafelé, csak hogy megnézzék maguknak a titokzatos idegent. Egy kisebb csoport össze is verődött a templom előtt, hogy kiderítsék, emlékezik-e valaki a férfira régről, esetleg itt lakott-e valamikor? Senki nem emlékezett rá, de abban egyöntetűleg megállapodtak, hogy az „apácához” meghitt, gyöngéd szálak fűzhetik, s miközben ezt elsustorogták, macskakörmök százait karmolták a csöndes, mélykék estébe, csakhogy jelezzék, pontosan tudják, vagy az öreg nem igazi, vagy Mária nővérrel van valami baj, de suskus van a dologban, annyi szent.
Rövidesen a polgárőrség derék munkatársai is csatlakoztak, és beparkolt a keresztre feszített Jézus szobra alá a rendőrség esetkocsija is kéken villogó jelzőfénnyel. Az öreg meg csak ült. Fehér, viaszos arcán hullámzott a járőrkocsi kék-piros villogása, az utcai lámpa sárga derengése egészen betegessé festette egyébként is sápadt bőrét. Várták, hogy egyszer csak megérkezik végre, de az „apáca” nem jött kis, kék Fordján, hogy megjelenésével tisztába tegye ezt különös ügyet. Közben annyian lettek, és olyan jól kezdték érezni magukat, hogy egyikőjük, a pálinkás Laci hazaszaladt egy asztalért, a felesége terítőt is hozott, mások poharakat és bort, és mind elkezdtek inni, és bemelegedni, és mindenféléről beszélni, amire addig valahogy sosem jutott idő.
Annyira belemerültek a beszélgetésbe meg az italozásba, hogy mindenki elfeledkezett az öregről, észre sem vették, hogy már rég felállt, és tovább ballagott. Csak másnap reggel talált rá, miután kijózanodott, az önkormányzat takarítója, egyben a temető gondnoka, az újtemető K1-es parcellájában, megfagyva, özvegy Levédey Elemérné, született Antal Emma sírkövére borultan. Senki sem értette, hogy került oda, és mi köze lehetett a tíz éve elhunyt, akkor ötvenkét éves Antal Emmának a férfihoz?
Az „új nő” felbukkanása a már elfogadott képletben ismét felizzította a találgatásokat. Mi értelme van ennek az egésznek, kérdezte egyszer csak a jegyző tanácstalanul. Mért, az egész nyüves életnek mi értelme van, kérdezett vissza a polgármester, és széttárta a kezét. A buszmegállóba pad kell, a temetőben pedig meg kell csináltatni a kaput. Nem ücsöröghet, meg mászkálhat mindenki arra, amerre jólesik. Sosem tudjuk meg, mondta a pálinkás Laci. Talán egy szerelem hajszolta a halálba, talán csak az, hogy szép tájban jólesett hosszan gyalogolnia. Annyi viszont bizonyos, hogy hűvös éjszakán az emberek elég önzően hajlamosak kihűlni, és minden bántó titkukat itt hagyva, megfagyni egyedül.
Még több tárcát olvasna? Ajánljuk Pár perc próza rovatunkat!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/11. számában jelent meg március 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2020/11. számban? Itt megnézheti!
