„Mi indokolja, hogy a Paksi Atomerőmű által megtermelt áramot az állami vállalat több mint 38-szoros profittal, igen jól olvastad, 38-szorossal adja el az önkormányzatoknak?” – teszi fel a kérdést Facebook-bejegyzésében Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere.
A bejegyzéshez mellékelt ábra azt mutatja, a Paksi Atomerőmű kilowattóránként 12 forintos áron termeli az áramot, az önkormányzatok viszont 462 forintos áron jutnak ugyanehhez hozzá. A főpolgármester azt is hozzáteszi, hogy a paksi termelés a lakossági igényeken felül képes lenne az összes közszolgáltatás igényét kielégíteni, nemcsak Budapesten, de az egész országban.
– A szabadpiacon minden fogyasztó annyiért szerződik az elektromos áramra, amennyiben sikerül megegyeznie. A piaci viszonyok ismeretében a 462 forintos ár reálisnak tűnik – mondta lapunknak Pletser Tamás.
Az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője kérdésünkre elmondta, a Paksi Atomerőmű változó költsége valóban 12 forint körül alakul kilowattóránként, nem tartalmazza ugyanakkor az amortizációs költségeket – igaz, már rég nullára leírták az erőművet –, és jó eséllyel a rekultiválás költségeit sem. Egy új atomerőműnél a fix – beruházási – költségek olyan magasak, hogy az utóbbi időben ez tartotta vissza az uniós országokat újabb atomerőművek építésétől.
Pletser Tamás arról is beszélt, hogy a Paksi Atomerőmű termelése hozzávetőlegesen a lakossági igényeket fedezi, illetve hogy a lakossági áramigény ingadozása miatt szó nincs arról, hogy mindig a paksi áramot kapja a lakosság, hiszen a reggeli és az esti csúcs jelentősen, 2,5-3-szor magasabb, mint a napközbeni mélypont.
A magas piaci árról elmondta, hogy az európai árképzés sajátosságaiból, illetve a jelenlegi villamos áramrendszer felépítéséből fakad. Az áramtermelők nagy része ugyanis nem képes gyorsan változtatni a termelésén, az atomerőművek például folyamatosan termelnek, ezt hívják zsinór áramnak. A szénerőművek hasonlóképpen. Közös jellemzőjük, hogy csak nagyon lassan lehet növelni vagy csökkenteni termelésüket.
A megújuló energiát termelő nap- és szélerőművek viszont csak szakaszosan termelnek, amikor süt a nap, illetve fúj a szél. Ezért egyenetlen a termelés, amit viszont képtelen elviselni a rendszer. És miután nem megoldott az áram tárolása, szükség van gyorsan fel- és lekapcsolható erőművekre. Ezt a célt szolgálják a gázerőművek, amelyek néhány perc alatt maximális teljesítményre futtathatók fel, így képesek az áramtermelés egyenetlenségeit kiigazítani.
Az áram ára pedig azért magas pillanatnyilag, mert a drága földgázt használó gázerőművek által termelt áram ára határozza meg az árat. Kérdésünkre elmondta, azért nem a különböző típusú erőművek átlaga vagy súlyozott átlaga határozza meg az áram árát, mert a gázerőművek a saját költségeiknél alacsonyabb áron nem termelnének, hiszen ráfizetéssel működnének. Ezzel pedig működésképtelenné válna az elektromos hálózat.
Így azonban az olcsóbban termelő erőművek tulajdonosai feltűnően magas haszonra tesznek szert. Az Európai Unióban is azon gondolkodnak, miként lehetne ezt a rendszert úgy szabályozni, például gázársapka bevezetésével, hogy megakadályozzák az elektromos áram árának egekbe emelkedését. Éppen a fentiek miatt azonban nagyon nehéz erre jó megoldást találni, hiszen amennyiben bármilyen átlagárat vezetnének be, akkor az ennél drágábban termelő erőművek leállnának a termeléssel. Ezért valamiféle kompenzációra lenne szükségük azoknak a termelőknek, amelyek az átlagárnál drágábban termelnek, hogy ne szüntessék be a működést.
Másik problémaként említette Pletser Tamás, hogy az alacsonyabb áron termelő erőművek beruházóit a csökkentett ár nem ösztönözné újabb beruházásokra. A gázerőművek kiiktatására, és így a magas ár elkerülésére megoldás lehetne, ha akkumulátorrendszereket építenének ki, és ennek segítségével egyenlítenék ki a hullámhegyeket, hullámvölgyeket. Persze az is tény, hogy a kiépítés magas költségei miatt rövid távon így is magas lenne az ár.
Azt nem tudta megmondani Pletser Tamás, hogy az alacsonyabb áron termelt áramon keletkezett jelentős hasznot a termelő vagy az elosztóhálózat tulajdonosa rakja zsebre, ahogy arra sem tudott magyarázatot adni, hogy vajon miért feltűnően magas a magyar áramárban a rendszerhasználati díj aránya. Elmondta ugyanakkor, hogy a magyar árképzési rendszer igencsak átláthatatlan, szemben a nemzetközi gyakorlattal, illetve hogy a tisztán szabályozott rendszerekben hozzávetőlegesen 50-50 százalék az áram ára, illetve a rendszerhasználati díj összege.
Ágazati pletykák szerint azt követően emelkedett meg a rendszerhasználati díj aránya a hazai áramárban, hogy a Mátrai Erőmű ismét állami kézbe került, illetve hogy az egyik rendszerüzemeltető kormányközeli üzletember érdekeltségébe került.
