London–Marosvásárhely oda-vissza autóval, kevesebb mint húszezer forint üzemanyag-költségből? Egy Angliában élő magyar férfi elektromos autóval járta meg a távot karácsonykor, és nem bánta meg, hogy irányonként hatvan órát tartott az összesen 4600 kilométeres út.
Janka Zoltán Hunor Marosvásárhelyen született, és nemzetközi kamionsofőrként évekig szinte a teherautójában élt, eddig 1,5 millió kilométert vezetett. Úgy fogalmaz, pár éve felvitte az Isten a dolgát, most már csak napi öt órát vezet, és minden este az angliai otthonában alszik. A férfi szeptemberben vásárolt magának egy addig bemutatójárműként használt jobbkormányos elektromos autót. Nem sokkal később merész gondolata támadt: a 40 kilowattórás Nissan Leaffel karácsonykor meglátogatja az Erdélyben maradt rokonokat, és közben megpróbál minél kevesebbet költeni a „tankolásra”.
Az utat alaposan megtervezte, Facebook-csoportokban érdeklődött a tankolási lehetőségekről, különféle appokat töltött le az okostelefonjára, majd alaposan megpakolta az autót csomagokkal, és húgával együtt december 22-én reggel hatkor elindult Erdélybe. Az igazán olcsó utazást egyébként a visszaúton érte el, kamatoztatva a kifelé szerzett tapasztalatokat: a második 2300 kilométer alatt csak 7,95 eurót költött „üzemanyagra”! De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk az odaútnál!
Leszoktatnak minket az autóvezetésről? | Magyar Hang– Angliában nem kellett töltenem az autót, hiszen mindössze kilencven kilométerre élek a kikötőtől. Belgiumban is könnyen ment, mivel szombaton nyitvatartási időben sikerült tölteni két Lidl-nél is. Németországban már okozott némi fejfájást a „tankolás”, mivel szombat este és éjjel vágtunk keresztül az országon, amikor minden zárva volt, de szerencsére akadt éjjel-nappal üzemelő töltő a Kaufland parkolókban (például Frankfurtban). Egy helyen lassú töltőn 5 órát hagytam a kocsit, hogy pihenjünk egy kicsit – mesélte.
– Úgy gondolnánk, hogy Németországban meg lehet bízni ezekben a szerkezetekben, ám a töltők nem mindig működtek. Így volt, hogy végül 6 százalékos „üzemanyag-tartalommal” gurultunk be egy lassú töltőhöz, amelyet egy telefonszám felhívása után valaki távolról indított el nekünk. Akadt olyan töltőállomás is, amely nem működött, mégis minden próbálkozásnál levont nyolc eurót a számlámról. Bár az ügyfélszolgálat váltig állította, hogy a próbálkozások nem kerülnek semmibe, most kénytelen vagyok e-mailben visszakérni a sikertelen töltések árát – fogalmazott Hunor a Villanyautósok.hu -nak írt beszámolójában.
Meglepő módon Magyarországon volt a legkönnyebb dolguk, sok helyen találtak ingyenes töltőt. A folyamat egyébként nagyjából egy órát vesz igénybe, és mivel Hunor nem dohányzik, a kényszerpihenőket a következő szakasz megtervezésével (vészmegoldásokat is kidolgozva), valamint szunyókálással töltötte. A felkészülés során azt a tanácsot kapta, hogy nehéz autóval télen kerülje el a Királyhágót, a romániai szakaszt a dél-erdélyi autópályán tette meg, ahol a Kaufland áruházak éjjel-nappal működő töltőállomásain „tankolt”. Legtöbbször nem kellett sorban állnia – régiónkban egyelőre kevés az elektromos autó, de az is számított, hogy kevéssé zsúfolt időszakban utaztak, visszafelé például újév éjszakáján indultak, így gond nélkül jutottak át a nagyobb városokon.
A vezetés, a töltés, a pihenés és a kompozás együtt így több mint 60 órát tett ki. Németországban sok időt veszítettek a nem működő szerkezetek miatt, és nem kevés idő ment el az ingyenes helyek vadászatára is, mert a cél az volt, hogy minél olcsóbban ússzák meg a kalandot. A meleg helyzetek elkerülése érdekében nem kockáztattak: ahol csak lehetett, 40–60 százalék fölött tartották az akkumulátor töltöttségi szintjét. Emiatt persze többször kellett „tankolni”, mint ahogy az ideális lett volna.
– Visszafelé kilencven százalékban csak a Lidl, a Kaufland és az Aldi töltőinél álltam meg. Kicsit óvatosabban és bő tartalékkal jöttem, ezért is kellet a 2300 kilométeres távon huszonegy alkalommal megállni. Hiába képes az autó kétszáz kilométert is menni egy töltéssel, a gyakorlatban a 130 kilométer fölötti hatótáv a nem túl megbízható töltők miatt kockázatos, hiszen ilyenkor szükség van a tartalékra – fogalmazta meg Hunor.
A magyar férfi nem bánta meg a kísérletet, de legközelebb nem Erdélybe indulna ilyen hosszú útra, inkább Norvégiát járná be. Úgy véli, még fejlődniük kell az akkumulátoroknak és a töltési lehetőségeknek is, hogy a villanyautó a belső égésű motorok alternatívája legyen. Neki az elektromos autó főleg a csend és a sok kényelmi felszerelés miatt tetszik – a hosszú úton egy-egy kamion mögé beállva a jármű robotpilóta rendszere órákat elvezetett, „majdnem aludni lehetett mellette”.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
