Nem elégedettek a szegény, a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett országok képviselői a legutóbbi, Azerbajdzsánban megrendezett klímacsúcs eredményeivel. Úgy látják, hogy a gazdag államok nem járulnak hozzá eléggé a kihívások leküzdéséhez.
A megállapodást hosszú és heves érzelmektől sem mentes alkudozást követően helyi idő szerint vasárnap hajnali 3-kor fogadták el a résztvevők. A The Guardian elemzése szerint hiába emelkedtek meg a szegény országoknak juttatott összegek évi 300 milliárd dollárra a korábbi, körülbelül 100 milliárdról, a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett államok nem elégedettek a hozzájárulások mértékével. A megállapodás ugyan arról szól, hogy 2035-ig évi 1300 milliárd dollárt kapnak a szegény országok, melyet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásra és az extrém időjárás hatásainak kezelésére fordíthatnak, ebből azonban csupán 300 milliárdot állnak a fejlett országok alacsony kamatozású kölcsönök és támogatások formájában, a többit egyéb forrásból, például magáncégek adóztatásából kívánják előteremteni – persze csak ha sikerül.
Donald Trump árnyéka vetül az idei klímacsúcsra
Ismét ambiciózus célokkal vágnak neki a résztvevők. Növelnék a szegényebb országokat segítő klímaalapot, és a finanszírozásba bevonnák a magáncégeket is.
Mohamed Adow, a Power Shift Africa környezetvédelmi szervezet igazgatója kritikusan nyilatkozott a megállapodásról, kijelentve, hogy az a fejlődő országok számára „katasztrófa”, és a gazdag országok részéről „árulás”. India és más fejlődő országok, mint Bolívia, Kuba és Nigéria, hevesen reagáltak a megállapodásra, míg a zöld aktivisták is bírálatokat fogalmaztak meg. Claudio Angelo, a brazil Observatorio do Clima képviselője hangsúlyozta, hogy a gazdag országok hosszú időn keresztül kihasználták a globális légkör erőforrásait, miközben a klímaváltozással kapcsolatos cselekvés terén inaktívak maradtak.
A házigazda Azerbajdzsán, amelynek gazdaságában a kőolaj és gáz jelentős részesedéssel bír, szintén kritikát kapott a COP29 irányításáért. Romain Ioualalen, az Oil Change International nevű szervezet tagja szerint az első naptól kezdve világos volt, hogy Szaúd-Arábia és más fosszilis tüzelőanyag-termelő országok mindent megtesznek azért, hogy gyengítsék a fosszilis tüzelőanyagokról szóló, mérföldkőnek számító COP28-as megállapodást. Még az is megesett, hogy egy egy szaúdi tisztviselő megpróbált megváltoztatni egy kulcsfontosságú szöveget teljes körű konzultáció nélkül. Szaúd-Arábia képviselői többször is megpróbálták eltávolítani a tavalyi Cop28-as csúcstalálkozón elfogadott „fosszilis tüzelőanyagokról való átállásra” vonatkozó utalásokat.
A megállapodás értékelése vegyes képet mutat. Ani Dasgupta, a World Resources Institute vezérigazgatója kiemelte, hogy a megállapodás legalább megtriplázza a fejlődő országokhoz áramló klímafinanszírozást a korábbi 100 milliárd dolláros célhoz képest, azonban a 300 milliárd dollár még mindig nem elegendő a szükséges intézkedésekhez.
A tárgyalásokra komoly hatást gyakorolt az a tény is, hogy januárban Donald Trump foglalja el az Egyesült Államok elnöki székét, miközben a klímacsúcson még a Biden-kormányzat képviselői voltak jelen. Nem tudni, hogy az új elnök miként viszonyul majd a vállalásokhoz.
A COP29 előtt szó esett arról is, hogy nem csupán a gazdag nyugati országoknak kellene kivenniük a részüket a szegények segítéséből, hanem az olyan fejlődő országoknak is, mint Kína. Ezen a téren felemás eredmény született: Peking vállalta, hogy hozzájárul a költségekhez, de csupán önkéntes alapon és mértékben.
