A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) szokásos „Gazdasági évnyitó” című rendezvényén – amint 2021 óta egyszer sem – nem volt jelent Matolcsy György jegybankelnök. Pedig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetője – akit egykor Orbán Viktor miniszterelnök a „jobb kezének” nevezett – felelős a monetáris politikáért. Arról a monetáris politikáról van szó, amelynek igen komoly hatása van a magyar gazdaság folyamataira, és amelyet illetően egyre nagyobb ellentétek mutatkoznak a növekedést erőltető kormányzati, és az elmúlt négy évben mind konzervatívabb oldalra álló jegybank között.
Az mindenesetre biztos, hogy a rendezvényen felszólaló kormányzati szereplők – Varga Mihály pénzügyminiszter, Nagy Márton gazdasági miniszter, illetve Orbán Viktor miniszterelnök – beszédeiből a részproblémák emlegetése mellett sugárzott a szokásos kincstári optimizmus. A kormányfő nem okozott csalódást sem az Orbán-hívőknek, sem a tudósítóknak. A kormánypárti szavazók megkapták a napi lózungot, ez esetben, hogy a gazdasági tárcák munkája mögé oda kell tenni a józan paraszti megfontolást. A tudósító pedig elgondolkodhat azon, van-e valami tartalom az olyan – a nemzeti konzultáció kérdéseire emlékeztető – üres szólamok mögött, mint hogy mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak, hogy mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk, vagy hogy jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni, esetleg, hogy mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mintha mások keresnek rajtunk.
Ezek közül legfeljebb a „többet kell keresni, mint amennyit elköltünk” értelmezhető. Ebben viszont csúnyán elbukott a kormány, hiszen a kabinet az eredeti 3,9 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt először októberben volt kénytelen 5,2 százalékra emelni, majd az év végén már 5,9 százalékot tippeltek, az MNB pénzügyi számlák statisztikája szerint pedig az államháztartás finanszírozási igénye tavaly a GDP 6,8 százalékra rúgott, amiből szakértők arra következtetnek, hogy a hiány mértéke 6,5 százalék felett alakulhatott.
A miniszterelnöki beszéd számszerűsíthető része tehát nem sokat, gyakorlatilag semmi konkrétumot nem mond az előttünk álló évről. A gazdasági tárcák vezetői azonban valamelyest célratörőbbek voltak. Varga Mihály többek között arról beszélt, hogy javult ugyan valamelyest a külső gazdasági helyzet, de azért még nincs minden rendben. Elismerte, hogy a gazdaság tavalyi teljesítményére nem nagyon lehetünk büszkék (0,8 százalékkal csökkent a GDP), de szerinte már túl vagyunk a nehezén.
– A hivatalos pénzügyminisztériumi adat szerint 3,6 százalékos GDP-növekedés várható idén, ez azonban az ING Bank elemzése szerint messze túl van a lehetőségeinken. Mi úgy számolunk, 2,1 százalékkal bővülhet a magyar gazdaság idén – mondta lapunknak Virovácz Péter. A bank vezető gazdasági elemzője a visszafogott előrejelzést egyrészt az ipar és az export gyenge decemberi teljesítményével magyarázza, másrészt azzal, hogy komoly kétségek övezik az export várható teljesítményét. A globális beszerzési indexek az unióban, az Egyesült Államokban és Kínában egyaránt azt mutatják, hogy a feldolgozóipar világszerte leszálló ágban van, azaz csökken a kereslet. A nemzetközi gazdasági folyamatoknak az átlagnál sokkal jobban kitett magyar gazdaság ennek hatását a többségnél jobban megérzi. Különösen, mert az ország éppen azokra az ágazatokra épít, amelyek a leginkább válságérzékenyek. Az autóiparról és a ráépülő iparágakról van szó. – Azt látjuk, hogy az export megrendelések brutálisan lemaradtak a tavalyi évhez képest. Ha nem változik jelentősen ez a tendencia, akkor az év egészét tekintve az ipar teljesítménye vissza fog esni, ami visszahúzza majd a gazdaság egészének teljesítményét. Vagyis – utalt a miniszterelnök beszédére az elemző – teljesen mindegy, hogy nyugaton vagy keleten vannak partnereink, a globális visszaesés hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat. A gazdasági miniszter azon kijelentésére, hogy a kedvezőtlen külpiaci körülmények miatt különösen a jármű- és akkumulátorexport élénkítésére kell most összpontosítani, Virovácz Péter elmondta, a külpiaci kitettség miatt, és azért, mert válságérzékeny iparágakról van szó, erre nem nagyon lát teret.
Virovácz Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy a fogyasztás az elmúlt néhány hónapban mutatott életjeleket, azonban a növekedés dinamikája még mindig messze van a válság előtt mérttől. Mint megjegyezte: ez a folyamat még nagyon törékeny, hiszen az emberek nem lehetnek biztosak abban, hogy vége a megszorításoknak, hiszen például a foglalkoztatottak száma fél év alatt hatvanezer fővel csökkent. Így amíg az emberek nem biztosak a munkahelyükben, és abban, hogy vége a hét szűk esztendőnek, a fogyasztás helyett inkább tartalékolnak a szűkösebb napokra. Ennek hatása pedig a növekedésben is látszódni fog, ahogy a tavalyi évben is történt.
Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor is reagált a gazdasági vezetők kijelentéseire, és lapunknak arról beszélt, hogy Varga Mihály bejelentése, nevezetesen hogy nem tudjuk tartani a hivatalosan még mindig élő 2,9 százalékos költségvetési hiánycélt, már régen nyílt titok. – Számomra a konferencián elhangzottak azt mutatják, hogy a kormány tagjai politikusként – nem meglepő módon – csak az év első feléig látnak, mondhatnám a június 9-én tartandó önkormányzati és uniós választásokig. Az év második felében azonban a termet most belengő „nagymártonizmus” hatása már nem lesz érezhető, és ahogy Varga Mihály szavaiból kitűnt, az év első felében ígértek árát meg kell majd fizetni. Most is azt látom, amit számos elemző is rendszeresen elmond, hogy az energia, munkaerő és vízigényes iparágakra épített válságérzékeny ágazatok favorizálása komoly hiba, és ez alapvetően meghatározza a gazdasági folyamatokat – mondta a Corvinus Egyetem oktatója. Hozzátette, az is nagy kérdés, a befektetők megvárják-e a nyári választást, vagy korábban mondanak búcsút a forintnak. A forint mai gyengülése – ma 395 forint fölé is benézett az euróárfolyam – mindenesetre nem bíztató, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy áprilisban hitelminősítői elemzésre is sor kerül majd.
