Amint az az Antal Veronika szentté avatási eljárásáról és a leány élettörténetéről szóló oldalról kiderül, Antal Veronika 1935. december 7-én született a Botfalva (Botesti) községhez tartozó Nisiporestiben, Észak-Moldvában. Szülei hívő földművesek voltak, Veronika volt az első gyermekük, nevét édesanyja fiatalon elhunyt húga után kapta.
A csángó gyerekek életét élte, iskolába járt, szülei mellett dolgozott. Tizenhat évesen a templomi énekkar tagja lett, és felvételét kérte a Szűz Mária Lovagjai (Militia Immaculatae) nevű társulatba is. Szeretett volna a faluban működő Assisi Szent Ferenc Missziós Nővéreinek Kongregációjába is belépni, ám a szerzetesrendek feloszlatása ebben megakadályozta. A szerzetesnővéreket, szerzeteseket elvitték, a rendházakat az egész országban bezárták.
Az Istent szeretők - Magyar Hang
Összesen 33 katolikus pap szenvedett vértanúságot 1945 után. Legtöbbjük élettörténete, sorsa máig alig ismert.
Veronika ennek ellenére Istennek akarta szentelni életét, ezért végül felvételét kérte a Ferences Világi Rendbe, és tisztasági fogadalmat tett. Mindennap részt vett a szentmisén – ezért a nyolc kilométerre lévő szomszéd községbe kellett átjárnia. Vallásossága másnak is feltűnt, nagy hatást gyakorolt a falubeli gyermekekre is.
1958. augusztus 23-án este Halasfalvára indult szentmisére a barátnőivel. Visszafelé egyedül ment. Ekkor útját állta egy Mocanu Pavel nevű férfi, és durván udvarolni kezdett neki. A lány visszautasította, mire a férfi a kukoricamezőre hurcolta, és meg akarta erőszakolni. Veronika ellenkezett, támadója végül negyvenkét késszúrással megölte. Másnap reggel, amikor a földekre induló emberek rátaláltak, még mindig kezében szorította rózsafüzérét.
A környékbeliek mindig szentként tekintettek rá, a szentté avatási eljárást 2003-ban indították el. Ferenc pápa azzal, hogy szombaton boldoggá avatta Antal Veronikát, megnyitotta az utat a későbbi, lehetséges szentté avatás előtt.
A szerzetesrendek romániai elpusztítása
Ha fogalmat akarunk alkotni arról, hogyan zajlott Romániában az 1950-es években a szerzetesrendek felszámolása és az egyházzal szembeni fellépés, a történelemkönyvek mellett érdemes elolvasnunk Tompa Andrea Omerta című művét.
A regény négy részből áll, a negyedikben az egyik főszereplő apáca nővérének sorsát ismerjük meg, akit börtönbe zártak és meghurcoltak. A könyv amellett, hogy kézzelfogható közelségbe hozza azt a kort, virtuóz módon mutatja be a levegőtlenség és teljes reménytelenség érzését, amely az 1950-es, 1960-as években Romániában (és kiváltképp Erdélyben) az egyházi és hívő embereket fojtogatta.
Tompa Andreával majd másfél éve a Magyar Nemzet Magazinja készített nagyinterjút, néhány hónapja pedig a Magyar Hang.
