Formálisan is megalakult szombaton a Szövetség, amely a három legnagyobb felvidéki magyar párt, a Magyar Közösség Pártja (MKP), a Híd és az Összefogás egyesülésével jött létre. Ahogy abban a felek már korábban megegyeztek, a pártelnöki posztot Forró Krisztián, az MKP elnöke kapta, az országos tanács elnöki tisztségre Sólymos László hidas pártelnököt jelölték, míg a harmadik legfontosabb pozíciót, a párt alelnöki posztjára Mózes Szabolcsot, az Összefogás egykori pártelnökét jelölték. A mostani egyesülés azonban mégsem jelenti azt, hogy a korábbi pártok teljesen eltűntek volna: az új szervezet struktúrájában platformként élhetnek tovább, amelyeknek meglehetősen nagy autonómiájuk lenne. Így már az összeolvadás előtt felmerültek olyan aggályok, hogy ez megnehezítheti majd az egységes felvidéki magyar párt működését. Ám a Szövetségnek még egy sor problémával szembe kell néznie a nem is távoli jövőben.
Mint ismert, a múlt év februári parlamenti választások katasztrofális következményekkel jártak a felvidéki magyar pártok számára, mert nem fogtak össze. Így a szlovákiai lakosság 8 százalékát kitevő magyarság képviselet nélkül maradt a szlovák parlamentben, leszámítva az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OľaNO) nevű pártban politizáló Gyimesi Györgyöt, aki rendre felszólal a magyar érdekekért. Felismerve, hogy a magyar pártok könnyedén megugrották volna a parlamenti küszöböt, ha összefognak, a három párt végül rászánta magát, hogy megkezdődjenek az egyesülési tárgyalások.
Az viszont már meglehetősen gyorsan kiderült, hogy a legfőbb vitatéma a pozíciók elosztása lesz. A három párt számára egyáltalán nem volt mindegy, ki adja majd a közös párt elnökét, de az sem volt lényegtelen, hogy az elnökségben és a közgyűlésben milyen arányban kapnak helyet a még létező pártok emberei. Szintén vita tárgyát képezte, hogy mi maradjon meg a már létrehozott és működő pártstruktúrákból, amivel kapcsolatban arra jutottak a felek, hogy az egyesülés után a résztvevők továbbra is megmaradnának platformokként és az új párton belül megtarthatják az alapszervezeteiket. Decemberre aztán már úgy látszott, nyélbe sikerül ütni az egyesülést, azonban ekkor váratlan fordulat következett: egy alkalommal, amikor az MKP és a Híd képviselői sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy hol tartanak a tárgyalások, az Összefogás képviselői – annak ellenére, hogy korábban lemondták a részvételüket – megjelentek és nyilvános botrányt csináltak a teremben.
Ekkor következett az újabb fordulat: február elején az MKP és a Híd bejelentette, hogy ketten hozzák létre az egységes felvidéki magyar pártot, mert az Összefogásnak tett kompromisszumos javaslataik nem vezettek eredményre. Másfél hónap múlva azonban az Összefogás újra beszállt az új tömörülés létrehozásába. Mint a későbbiekben kiderült – erről az MKP alelnöke, Berényi József maga is beszélt – az egyesülési folyamathoz azért van szükség ennyi időre, mert „nagyon komoly ellentétek alakultak ki” a résztvevők között. Az egykori pártelnök az ideológiai, programbeli különbségeken túl arról is beszélt, hogy a közös politikai alakulat tárgyalási nyelvének, a területi önkormányzatiságnak és a Beneš-dekrétumoknak, illetve a Szövetség alelnöki hatásköreinek a kérdésében még nincs egyezség a felek között. További vitatéma volt Gyimesi György bevonása a Szövetségbe, amit az MKP ugyan támogatott, de a Híd hevesen ellenzett.
Így született meg végül a Szövetség, amelynek vezetője, Forró Krisztián szombaton azt mondta: új korszakba lépett a felvidéki magyar politika, és ezt a korszakot három dolog kell majd, hogy jellemezze, a türelem, a munka és a bizalom. Stratégiai céljaik között a Benes-dekrétumokban rögzített háborús bűnösség elvének eltörlését, a megyerendszer határainak a természetes régiók mentén történő átrendezését, valamint az ország déli részének infrastrukturális felzárkóztatását említette, továbbá azt is, hogy a Szövetség minden olyan szlovák párttal el tudja képzelni az együttműködést a jövőben, amely abban érdekelt, hogy sikeresek legyenek az ország polgárai, köztük az itt élő magyarok is.
Az persze már más kérdés, hogy a Szövetség labdába tud-e rúgni a szlovákiai politikai pályán. A szlovák közvélemény-kutatók már hónapok óta mérik a most létrejött Szövetség népszerűségi adatait, ebből kiderült, hogy augusztusban az új pártalakulat a biztos szavazók 3,5, szeptemberben pedig 3,8 százalékát tudhatta magáénak, miközben a bejutási küszöb az önállóan induló pártok számára 5 százalék. Ahogy korábban említettük, múlt év februárjában még bőven megugrotta volna ezt a határt egy esetleges szövetség (az MKP akkor a szavazatok 3,91, a Híd pedig a 2,05 százalékát szerezte meg), így megkerülhetetlen az a kérdés is, hogy mi történt az elmúlt jó másfél évben. Akik figyelemmel követik a felvidéki magyar politikai életet, persze pontosan tudják, hogy ez az időszak leginkább a Szövetségben részt vevő pártok civakodásától volt hangos. Így egyáltalán nem csoda, hogy a magyar szavazók egy része passziválódott, nem is beszélve azokról, akik más pártokban találták meg a favoritjukat. A Szövetségnek így az elkövetkezendő időszakban először is egységet kell mutatnia, minél kevesebb belső harc nélkül.
De még ha sikerül is ezt magasabb szinteken elérni, az sem garantálja azt, hogy az egységes magyar párt pályája felfelé ívelhetne a közeljövőben. A résztvevő pártok helyi alapszervezetei továbbra is megmaradtak, ami még sok probléma forrása lehet. Ráadásul jövő ősszel önkormányzati és megyei választások lesznek Szlovákiában, amelyen el kell majd dönteni, kik legyenek a Szövetség helyi jelöltjei – ez újabb kihívásokat tartogat. A jelen helyzetben így nagyon úgy néz ki, hogy a Szövetség megalakulása meglehetősen elkésett, ezért innentől a résztvevőknek a legapróbb helyi érdekek figyelembe vételével kell politizálniuk, hogy újra bekerülhessenek a szlovák parlamentbe.
