Távozott a vajdasági magyar politika nagy öregje

Távozott a vajdasági magyar politika nagy öregje

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédet mond a vajdasági Tóthfalu plébániája új sportcsarnokának ünnepélyes átadásán 2023. június 6-án. (Fotó: MTI/Molnár Edvárd)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Aligha akad olyan politika iránt érdeklődő személy Szerbiában és Magyarországon, aki a vajdasági magyar politikát ne Pásztor Istvánnal azonosította volna az elmúlt évtizedben. Ez pedig nem csak annak volt köszönhető, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ebben az időszakban a partvonalra szorította valamennyi riválisát a vajdasági magyar pártok közül, hanem annak is, hogy Pásztor István megkerülhetetlen személy lett a magyar-szerb kapcsolatok építésében is. A politikus halálával így nem csak a VMSZ veszítette el a a legnagyobb politikai tehetséggel megáldott politikusát, hanem a vajdasági magyarság is szegényebb lett egy politikussal, aki nem keveset tett az elmúlt időszakban a szerb-magyar viszony normalizálásáért.

A törökkanizsai születésű Pásztor István a kilencvenes évek közepén kapcsolódott be aktívan a politikai életbe, amikor a vajdasági parlamentben és a jugoszláv szövetségi parlament alsóházában mandátumhoz jutott. Ebben az időszakban – ami Kasza József, Szabadka egykori polgármesterének nevéhez köthető – a VMSZ ellenzékből próbálta érvényre juttatni a vajdasági magyarság érdekeit inkább kevesebb mint több sikerrel, hiszen a Milosevics-rezsim nem osztott lapot a kisebbségeknek. A 2000 októberi hatalomváltás után azonban a VMSZ kormányzati tényezővé vált, ami Pásztort is fontos szereplővé tette: 2000-től a politikus lett a vajdasági Végrehajtó Tanács gazdasági kérdésekkel megbízott alelnöke, majd 2002-től a vajdasági Végrehajtó Tanács privatizációs és vállalkozásfejlesztési titkára, illetve a Tartományi Fejlesztési Alap elnöke.

Amikor 2007. március 10-én Kasza József a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) ünnepségén bejelentette, hogy távozik a párt éléről, a VMSZ tanácsa felsorakozott Pásztor elnökjelöltsége mögé, majd május 5-én a Magyarkanizsán tartott tisztújító közgyűlés egyedüli jelöltként a párt elnökévé választotta. Ebben az időszakban a vajdasági magyar pártok még együtt indultak a választásokon Magyar Koalíció néven, azonban az összefogás gyümölcse csak később érett be. Habár a 2008-as szerbiai parlamenti választásokon és a vajdasági tartományi parlamenti választásokon a magyar összefogás a várakozásoknál gyengébben szerepelt, a Demokrata Párttal (DS) kötött megegyezés szerint Pásztor a tartományi koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese, egyben a tartomány gazdasági minisztere lett. Később, 2012-ben a politikust vajdasági parlament elnökévé választották, ezt a funkciót Pásztor egészen a mai napig megtartotta.

Ám 2014-től két fontos kihívással is szembesülnie kellett a VMSZ-nek. Innentől erősödtek fel azok a hangok a pártban, amelyek Pásztor egyszemélyi vezetési módszereit bírálták, ami végül a párt szakadásához vezetett (így született meg a Magyar Mozgalom, ami végül nem vált párttá, hanem megmaradt egyesületnek). A másik kihívást az jelentette, hogy 2014-es választáson elsöprő győzelmet arattak a szerb haladók, így nem volt kétséges, hogy a DS ellenzékben folytatja. Mivel 2012-től a VMSZ viszonya nagyon megromlott a DS-szel, a VMSZ új partnere Aleksandar Vucic pártja lett. A VMSZ kormányban való részvételét ugyan számos kritika érte az elmúlt kilenc évben, azonban azt még a VMSZ riválisai is elismerik mostanra, hogy a szerb-magyar kapcsolatok még sosem voltak annyira jók, mint az elmúlt kilenc évben. Ez pedig óriási szó abban az országban, ahonnan a magyarok tömegével menekültek el az 1990-es években.

Hogy mindez így történt, abban Pásztornak kétségtelenül elévülhetetlen érdemei voltak. Noha a szerb-magyar viszonyban bőven lettek volna olyan kérdések, amelyek vitát válthattak volna ki – elég csak a migrációs helyzetre gondolni a magyar-szerb határ mentén – Pásztor politikai érzékét dicséri, hogy ezek sosem fordultak szerb-magyar ellentétté. És bár politikai riválisai gyakran bírálták a mai napig azzal, hogy Pásztor nem lépett fel kellő erővel a magyarság szerbiai érdekei védelmében, azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a vajdasági magyarság lélekszáma menthetetlenül csökken, ami – sajnos – politikai súlyukat is meghatározza.

Pásztor István elvesztésével azonban nem csak a vajdasági magyarság veszített el ma egy tehetséges politikust, hanem Szerbia is, amely számára éppen a politikus mutatta meg, hogy a nemzeti kisebbségekkel való jó viszony mindkét fél számára gyümölcsöző lehet.

Pásztor István 67 évet élt.