Véget érnek a keresztény Magyarországon azok az évek, amikor a jobb kéz még nem tudta, mit tesz a bal. Egy frissen megjelent kormányrendelet szerint ugyanis jövő évtől a civil szervezeteknek közzé kell tenniük összes adományozójuk listáját, így a dicsőséges névsor bárki számára elérhető lesz.
Aki itt orwelli fordulatról fantáziál, hibát követ el. Inkább arról van szó, hogy a polgári Magyarország, az igazi, még csak most jön el. Határtalan lehetőségek nyílnak meg előttünk a polgári társadalom és a politikai kultúra fejlődése szempontjából. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a politikai szereplők civil felelősségvállalása kiárad, mint egy hatalmas óceán. Jövő évtől ugyanis bárki böngészheti a civil szervezetek adatsorait, hogy kiderüljön, áldoznak-e a politikusok az általuk fontosnak tartott célokra. Amellett, hogy ez motivációt jelent az adakozásra, a sajtó számára is nem várt izgalmakat tartogat. Az újságírók tűkön ülve várhatják, megjelenik-e Novák Katalin neve az Egyszülős Központ adományozói listáján, Gulyás Gergelyé a Rákóczi Szövetségén, Varga Judité a NANE—én (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) és Karácsony Gergelyé a Greenpeace Magyarországén.
Képzeljük csak el, milyen sajtótájékoztatók követik majd a jogszabálymódosítást!
– Nem találtuk az Ön nevét egyik áldozatsegítő szervezet támogatói névsorában sem. Egész évben az áldozatsegítésről beszélt, akkor miért nem adakozott?
– Fontosnak tartom az áldozatsegítést, de magánemberként nem adományoztam erre a célra.
– Milyen célra adakozott? És mennyit?
– Ez a magánügyem.
– Ó, valóban?
Remélhetőleg az adományozó neve mellett az adomány összege is szerepel majd, hiszen csak így alakulhat ki egészséges verseny. Az például hogyan is fordulhatna elő, hogy a kormányfő kevesebbet adományoz, mint egy mezei képviselő? Őrült licitálásba torkollnak majd a kormány, a frakciók és a pártelnökségek ülései. („A főnök üzeni, hogy félmillió alatt ide se gyertek!”)
Bízunk abban is, hogy az adományozók születési dátumát is nyilvánosságra hozzák, ellenkező esetben félreértések történhetnek. Az is megeshet, hogy valamelyik gaz balliberális felbérel egy Semjén Zsolt nevű balatoni lángossütőt, hogy támogassa valamelyik meleg érdekvédelmi szervezetet, Semjén meg majd magyarázkodhat.
Eztán a politikusok csakis olyan ügyet támogathatnak, ami a választóik szerint hozzájuk megfelelően illik. Ám még ez is szívmelengető fejleményekhez vezethet: egymás között barterezhetik le, hogy ki kit támogat, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. A feszült parlamenti légkört nyilván enyhíti majd, amikor Kövér László megkörnyékezi képviselőtársát, Szabó Tímeát: „Kedves Tímea, tudom, hogy nem voltunk jóban mostanában, de van ez a szegregáció ellen harcoló alapítvány, idén már nem támogathatom, mindenki megtudná. Nem tenné meg, hogy átutal nekik százezer forintot? Kedves Öntől! Esetleg támogathatok Ön helyett valami olyan ügyet, ami Önnek nem állna olyan jól? Határon túli templomfelújítás? Megegyeztünk, megy nekik a százezer. Kezét csókolom!”
Persze ahol esztergálnak, ott hullik a forgács; néhanapján összezördüléseket is okozhat az új jogszabály. Iksz-ipszilon képviselő barátnője biztosan kiveri majd a balhét, amikor a civil szervezetek bevallásából fény derül a céges összefonódásokra, így arra is, hogy a képviselő exneje által az árvák étkeztetésére juttatott, nem csekély összeg végső adományozója nem az exfeleség, hanem maga a képviselő. Az új építésű budai lakópark egész éjjel zeng majd az ordítástól. „Te pénzt adsz annak a lotyónak, hogy etesse a szegényeket? Kinek az ötlete volt? Az övé, mi? A tiéd nem lehetett, ismerlek. Az egyik bal kezednek fogalma sincs, mit tesz a másik bal...!”
Csekélyke járulékos veszteség, tudjuk, mindenhol előfordulhat. De összességében nagyon szépen fogunk élni.
