Van-e értelme a mostani számokat a tavasziakhoz hasonlítani? A kérdés a fertőzésszámok emelkedésével mind többekben merül fel. A pénteki kormányinfón az RTL Klub konkrétan rá is kérdezett erre Gulyás Gergelynél. A mostani számok a márciusi-áprilisira emlékeztetnek, amikor kijárási korlátozás volt érvényben. Most nem terveznek ilyesmit? – érdeklődött a riporter. Az iskolakezdés kapcsán pedig számosan aggódnak, hogy a járvány alakulása miatt inkább nem kellene elkezdeni a rendes oktatást.
Mi változott a márciusi helyzethez képest? Kifejezetten prózai lehet az erre adott válasz: eltelt fél év. Az időbe ugyan beledermedhetünk, főleg egy elhúzódó világjárvány esetében, de annyira azért mégsem, hogy ne történjen semmiféle előrelépés hat hónap alatt. Ha a vakcina nem is készült még el, de a kórházakban már hatékonyabban tudják kezelni a fertőzötteket, és valahogy a vírus is kevésbé tűnik halálosnak, mint fél évvel korábban. Nemcsak nálunk van így, világszerte hasonló trendet figyelhetünk meg. Gulyás Gergely válasza is ez volt: a kórházak sokkal felkészültebbek, mint tavasszal, az egészségügy összeomlására nem kell készülnünk.
Az eltelt hónapok kellő tanulsággal szolgálhattak arról, mennyire lehet eredményes az online oktatás. Egy-két kivételtől eltekintve sajnos a válasz az, amire számíthattunk: minimálisan. Főleg a leszakadó térségekben, ahol még számítógép sincs, amelyen keresztül a gyerek tarthatná a kapcsolatot a pedagógussal. Emellett a fejlettebb vidékeken is sokan arról számoltak be, hogy a szülő oldotta meg a házi feladatot, ő vállalta magára a tanítás terhét. Mindezt úgy, hogy a pedagógusok feladatai sem csökkentek, így végül kétszer annyian csinálták ugyanazt, feleakkora (vagy még kisebb) hatékonysággal. A szülőknek ráadásul azt sem volt egyszerű megoldaniuk, hogy otthonról végezzék a munkájukat, közben pedig még a gyerek online tanítását is felügyeljék. Ha több gyerekről, felső és alsó tagozatosról, esetleg még óvodásról is szó volt, hát tényleg elszabadulhatott a pokol.
Az egyetemek még talán meg tudták ezt oldani, amit jelez az is, hogy most az ELTE TTK elsőként jelentette be az online oktatás folytatását. Tegyük hozzá, hiába megoldható, azért ez a felsőoktatás számára is jóval rosszabb megoldás, mintha a hallgatók bemennének az előadásokra, szemináriumokra. A személyes jelenlét előnyei minden intézmény esetében jelentősebbek, mint hogy azokat simán ki lehessen küszöbölni internetes kapcsolattartás segítségével.
A gyerekeknél viszont mindez mindennél többet számít. Nemcsak a tanulás, de a szocializáció szempontjából is. Persze mindannyian emlékezhetünk, hogy gyerekként mennyire vártuk a hosszú szüneteket, és milyen szívesen maradtunk otthon, ha tehettük. Mert ez volt a kivétel, nem pedig a szabály. A tavaszi iskolabezárások után viszont egyre többen tapasztalhatták, hogy a gyerekek mennének egymás közé, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Drámai képet szolgáltat minderről egy most terjedő fotó, amin egy amerikai óvodás magába roskadva követi a virtuális foglalkozást.
Az elmúlt hetekben Angela Merkeltől az ENSZ-főtitkárig sokan elmondták, miféle katasztrófát hozhat magával, ha nem nyitnak újra az iskolák. António Guterres augusztus elején beszélt arról, hogy körülbelül 160 országban zártak be az iskolák, ez pedig több mint egymilliárd diák életét érintette. „Mérhetetlen mennyiségű emberi potenciál és évtizedek fejlődése vész kárba, miközben fokozódnak a mélyen húzódó egyenlőtlenségek” – fogalmazott Guterres.
A vírus persze továbbra is itt van, és a terjedésének megugrása jelentős kockázatokat hordozhat magában. Épp ezért kellene fokozott óvatossággal, de mindenképpen a rendes oktatás megkezdésével számolni. Erre kellett volna felkészülni hónapok óta. Ehelyett mit látunk? Miközben Iványi Gáborék iskoláitól, illetve az Igazgyöngy Alapítványtól vonják meg a támogatás egy részét, addig egyes helyeken a takarítást és fertőtlenítést is a szülőkkel, tanárokkal végeztetik. Érdemi tájékoztatás sem volt hetek óta, sőt, a szülőket-tanárokat még két héttel ezelőtt is olyanokkal rémítették halálra, mint a Pedagógusok Szakszervezetének abszurd hibrid oktatási javaslata.
„Emlékezhet rá mindenki, hogy a korlátozásokat tavasszal azért vezették be, hogy az egészségügyi rendszert ne terhelje túl a nagyszámú beteg megjelenése az egészségügyben. Most ilyen veszély láthatóan nincs, ezért egy biztonságot szem előtt tartó, de mégiscsak normális életre kellene készülnünk. Ehelyett jön a nyomás sokfelől, hogy zárjuk be az óvodákat, iskolákat, egyetemeket, mert ezek a fertőzés gócpontjai. A mostani adatok márpedig az égvilágon nem indokolják sem egyetemek, sem köznevelési és szakképzési intézmények digitális tanrendben történő működését, sem az óvodák működésének korlátozását. Arról nem is beszélve, hogy digitális tanrendben egyszerűen nem lehet azt a minőséget hozni, mint a személyes jelenlétre épülő oktatásban (és ugye a PISA felmérésekből tudjuk, hogy az sem olyan kiemelkedően jó). És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a gyerekek életében milyen fontos a »közösségben élni« érzés megtapasztalása. És valljuk be őszintén, hogy az sem várható el normálisan gondolkodva, hogy ezt a félévet egyesek megint úgy akarják megoldani, hogy a szülőkre tolnák az oktatási feladatok egy jelentős részét” – ezt Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő írta hétfőn a Facebook-oldalán. Nehéz nem egyetérteni vele.
